Ady, a szabadkőműves

2013. március 5. 14:39

Ady Endre már nagyváradi tartózkodása (1900–1903) alatt megismerhette a szabadkőműves eszméket, ott működött ugyanis a László Király Páholy. Célkitűzéseiket a László Király Páholy könyvtára című sorozatban tették közzé, lehetséges, hogy ezek a kiadványok Adyhoz is eljutottak. Adynak a Szabadságban és a Nagyváradi Naplóban megjelent publicisztikájában felismerhetők azok az eszmék, amelyeket az említett kiadványok is megfogalmaztak. Az új páholyház felavatása kapcsán pedig a Nagyváradi Napló 1902. február 2-i számában A hétről című tárcájában fogalmazta meg gondolatait a szabadkőművességről. Személyes ismerősei között is voltak szabadkőművesek.

Budapesti évei alatt is kapcsolatba került szabadkőművesekkel, többek között Jászi Oszkárral, a Martinovics páholy alapító tagjával és egy ideig főmesterével. Ady a lap indulásától kezdve verseket és cikkeket is publikált a szabadkőműves Világ című lapban.

1912. március 5-én írta meg felvételi kérelmét a Martinovics páholyba. A szokások szerint három kutató ajánlása kellett ahhoz, hogy a kereső felvételt nyerjen. Az egyhangú, meleg ajánlások alapján Adyt felvették a páholyba, és 1912. április 12-én taggá avatták. A három kutató egyike Jászi Oszkár volt.

A páholy ismertebb tagjai: Kőhalmi Béla könyvtártudományi szakíró, egyetemi tanár, Bölöni György író, újságíró, Ady barátja és életrajzírója, Reinitz Béla zeneszerző, zenekritikus, aki Ady műveinek első megzenésítője volt.

A páholy tekintélyét emelte Ady tagsága. Nagyon rövid idő alatt léptették legény, majd mesterfokba. Az összejöveteleken azonban csak igen ritkán vett részt, hét éves tagsága alatt mindössze négy alkalommal. Szabadkőműves társai mindvégig harcostársuknak tekintették. Kilencven évvel ezelőtt bekövetkezett halálakor szép nekrológban búcsúztatták a Kelet című szabadkőműves folyóirat hasábjain.

Szlovikné Berényi Márta cikke a a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában olvasható