Botticelli karrierindító oltárképe
2013. február 25. 11:42
A pályája elején álló Botticelli egy szakrális tematikájú festmény készített a firenzei pénzváltó, Guasparre del Lama megrendelésére. Az oltárkép azonban nem csupán egy újszövetségi jelenet egyszerű ábrázolása. A három napkeleti bölcs, vagy ahogyan a későbbi hagyományban kialakult, király és kíséretük figuráiban a művész portrésorozatot festett a Firenzét uraló Medici család legbefolyásosabb tagjairól, az őket körülvevő humanista kör tagjairól, „barátairól és üzletfeleiről”. Mindeközben a kor értő nézője számára egyértelmű képet ad azokról a gazdasági és politikai viszonyokról, amelyek a XV. század végén jellemezték a toszkán várost.
„A reneszánsz bölcsője” közhelyet mindannyian hallottuk már Firenzével kapcsolatban. A XIV. század végére a toszkán városban alakultak ki olyan gazdasági és társadalmi feltételek, amelyek lehetővé tették, hogy a középkor művészete után valami teljesen új születhessen. Valójában már a XI. századtól jellemző volt, hogy kereskedő- és bankárcsaládok, vagyonuknak köszönhetően, egyre nagyobb befolyásra tettek szert és különböző hatalmi és politikai csoportokba szerveződtek. A XIII. század elején két pártra oszlottak, a pápa-párti guelfekre és a német-római császárt támogató ghibellinekre. És bár a szegényebb polgárok (popolo minuto) az évszázadok során többször igyekeztek érvényt szerezni akaratuknak, az alkotmányos köztársaság irányítása valójában a vagyonos nemesek kezében volt.
Közülük a legismertebb a Medici család volt, hatalmukat Giovanni de Bicci de’ Medici azzal alapozta meg, hogy elnyerte a pápai Kúria pénzének kezelési jogát. Halála után fia, Cosimo il Vecchio (az Idős) regnálása alatt a Medici bankház tovább erősödött. Egyre nagyobb gazdasági szerepének köszönhetően politikai jelentőségre is szert tett, fejedelmi címével Cosimo a Medici család uralkodó ágának megalapítója. Mert bár Firenze polgárai köztársaságban éltek, ennek megfelelően választhattak is, a Mediciek emberei mindig gondoskodtak arról, hogy a nekik megfelelő személy kerüljön a város élére. Cosimo 1434 és 1464 között volt a város ura és ezalatt az idő alatt olyan befolyásra tett szert, amely igencsak szúrta az Albizzi család több tagjának szemét is. Azzal vádolták meg, hogy egyeduralomra tör, ennek következtében il Vecchiónak száműzetésbe kellett vonulnia, ez azonban csupán egyetlen évig tartott. Visszatérte után természetesen száműzte az Albizzi család tagjait és támogatóit, híveiből pedig létrehozta a Százak Tanácsát, amelynek erejét a szövetséges milánói Sforza család zsoldosai biztosították.
Halála után három fia közül a legidősebb, Piero il Gottoso (a Köszvényes) került a város élére, uralkodása azonban röpke öt évig tartott. Az örökletes ízületi betegség már apját is kínozta, de Piero olyan komolyan szenvedett a köszvénytől, hogy gúnynevét is annak köszönheti, rövid uralkodása is betegségével magyarázható.
Romek Dóra cikkének folytatása a Múlt-kor magazin téli számában
Támogasd a 
szerkesztőségét!
