Népvándorlással járt a kaliforniai aranyláz
2013. január 29. 09:35
A svájci származású John Sutter bízott abban, hogy a malmainál folyó vízben talált kincs hírére nem borul föl szorgos munkával felépített világa. A csalódás azonban nem sokat váratott magára: az arany láttán alkalmazottja, James Marshall az összes emberével otthagyta a mestert, aki így tönkre is ment. Az American folyóban talált aranynak már 1848 januárjában híre ment Észak-Kaliforniában, egyvalaki azonban a kincsre éhezőknél is okosabb volt: Samuel Brannan saját újságjában írta meg a hírt, majd nyitott egy boltot, amelyben aranyásó felszereléseket kezdett árulni. A szenzáció a New York Herald augusztusi cikke nyomán robbant igazán, a hírre özönleni kezdtek a szerencselovagok. A világ minden tájáról jöttek: Dél-Amerikából, Európából és Amerika keleti partjáról vágtak neki a gyötrelmes útnak. Néhányan sikerrel vették az akadályokat, de minden kalandorra nagy veszély várt. Az amerikai történelem ezzel fordulópontjához érkezett. De mit kell tudni az idén 165 éves kaliforniai aranylázról?
Nem Kalifornia volt az első
Ugyan az első, hivatalosan 1848. január 24-től számított aranylázat Kaliforniához szokás kötni, a dicsőség valójában az ország délkeleti részén elterülő Észak-Karolinát illeti meg. Ötven évvel az előtt, hogy Sutter malmánál megtalálták az első kincset, az észak-karolinai Cabarrus megyében már javában tartott az első igazi aranyláz. Az Egyesült Államok tizedik legnépesebb államában összesen 30 ezer kalandvágyó fogott ásót a szebb jövő reményében, de talán azt is kevesen tudják, hogy a U.S. Mint mintegy három évtizeden át kizárólag az Észak-Karolinában bányászott nemesfémből előállított érméket adott ki.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
