Fiúszerelem az ókori görögöknél
2013. január 24. 12:31
Legitimáló mítoszok
Az ún. intellektuális homoszexualitás főként az arisztokrácia világában volt elterjedt. A pederasztia nemcsak a nemi vágy kiélésére szolgáló testi kapcsolatot jelenthetett, hanem egy felnőtt férfi és egy fiatal fiú közötti lelki és intellektuális vonzódást is magában hordott. Az okokat itt is a társadalmi visszásságokban kell keresnünk. Az állandóan egymás mellett élő és dolgozó földművelő, alacsonyabb társadalmi rétegekben a férfi és nő közötti intellektuális szakadék nem volt olyan meghatározó, mint a magasabb társadalmi osztályokban.
Az arisztokrata nők kimaradtak a közéletből, s taníttatásukra sem fordítottak túl nagy figyelmet, így a szellemi összhang a házastársaknál legtöbbször hiányzott. Mivel a szerelem lelki kiteljesedését egyik fél sem kapta meg a másiktól, így a férfi máshol kereste azt: vagy egy fiatal fiúnál, vagy a hetairáknál, akik művelt, politikai életben is jártas női prostituáltak voltak. Tőlük a nemi kielégülés mellett a szellemit is megkapták, ám kevesen tudták megfizetni őket. A homoszexualitásra egyébként a hetairák – üzleti szempontból is – igen féltékenyen tekintettek.
Ganümédész és Zeusz
A homoszexualitást az ókoriak a mitológiájukban is megerősítették, s legitimálták. A mítosz szerint a szerelméért, Eurüdikéért az alvilágba lemerülő legendás dalnok, Orfeusz Hádész otthonából visszatérve ajándékozta meg az embereket a saját nemük iránti szerelemmel. Mindez ugyanakkor az olümposzi istenek számára sem volt ismeretlen. A hűséget hírből sem ismerő Zeusz kicsapongásainak céltáblája egyik alkalommal egy pásztorfiú, Ganümédész volt, akit sas képében rabolt el, majd tett magáévá. A villámok ura az ifjút felvitte magával az Olümposzra, s az istenek pohárnokává tette. Robert Graves ókorkutató szerint a mítosznak nagy volt a népszerűsége, mert vallási alapon igazolta a férfiak fiúk iránt érzett vágyát.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
