Nem gyászolták az elhunyt csecsemőket az ókori Itáliában
2013. január 23. 08:49
Egy csecsemő halála nem adott különösebb okot a gyászra az ókori Itáliában – állítja egy régész, miután egy időszámításunk előtti 8. századra datált olaszországi műhely padlóján talált csecsemőcsontokat vizsgált meg.
Az érdekes leletek a toszkán várostól, a Romulus unokaöccse, Senus által alapított Siena-tól 25 kilométerre elhelyezkedő lelőhelyen, Poggio Civitate-nál kerültek elő. A település a feltételezések szerint legkorábban már az i.e. 8. századtól lakott volt; a régészek a lakóházak mellett egy hosszan elnyúló, a szabad ég alatt kialakított helyiséget találtak, amelyet az ókoriak műhelyként használtak, és főleg terrakotta tetőcserepet állítottak elő.
1983-ban régészek a műhely padlója alatt disznó-, bárány- és kecskecsontokat tártak fel, ami önmagában még nem számított volna rendkívüli felfedezésnek. Nem úgy az a két karcsont, amely egy, röviddel a születése után legyilkolt csecsemőből (esetleg csecsemőkből) maradt hátra. 2009-ben újabb csecsemőcsont került a felszínre, ezúttal egy medencecsont.
Anthony Tuck, a Massachusettsi Egyetem régésze szerint két magyarázat állhat az érdekes jelenség mögött: a csontokat egyszerűen a padlón felejtették, vagy a nagyszámú állatcsont között hagyták. Tuck úgy látja, hogy a csontokat olyan, alacsony társadalmi státusú emberek – szolgák vagy rabszolgák – hagyták ott, akiknek egy csecsemő elveszítése szinte semmilyen fájdalmat nem okozott.
A képet tovább árnyalja egy harmadik felfedezés: 1971-ben archeológusok a kőtörmelékek között újabb, csecsemőkhöz tartozó csontokat találtak a falnak támasztva. Így – fejtegeti Tuck – úgy tűnik, mintha az ókoriak nem tettek volna különbséget az emberi maradványok és az építészeti hulladék között. A vagyonos család házában talált csecsemő talán a szolgáé volt, esetleg egy családtag, akinek halála – bármennyire is furcsának tűnhet mai szemmel nézve – még a magas státusúakat sem rendítette meg.
A felfedezések megerősítik azt, ami már eddig is köztudott volt: nevezetesen, hogy az ókori Itáliában egy csecsemő nem kapott olyan törődést, mint egy idősebb gyermek. Sajnos azonban a csecsemőcsontok nem maradtak fenn jó állapotban, így nem tudjuk pontosan, hogyan bántak az ősi toszkánok leszármazottjaikkal. Elenyésző számú gyermeksír maradt fenn ebből az időből, de ezeken a temetkezési helyeken rengeteg ékszert találtak, ami azt jelzi, hogy a gazdag családok utódjaikat a felnőttekéhez hasonló temetkezésben részesítették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
