A legemlékezetesebb beiktatási beszédek
2013. január 22. 12:17
A leghumorosabb
A beiktatási beszéd a hivatalba lépő amerikai elnök hitvallásának terjedelmes megnyilvánulása, retorikailag jól megszerkesztett, lelkesítő, és a legtöbbször használt szavakban (nemzet, Isten, haza) jól tetten érthetők benne az elnöki program fundamentumai. Ezekből a beszédekből csupán egy valami hiányzik: a humor. Ezt Paul Boller történész is megerősítheti, aki miután végigrágta magát az összes beszéden, arra a felismerésre jutott, hogy egyetlen olyan sor sincsen a hivatalos átiratokban, ami a mosoly leghalványabb jelét csalná az olvasó arcára – nem beszélve a közönségről.
Egy valaki talán mégis kilóg a sorból: ő nem más, mint a holland származású, az ellenfelei által az 1837-es gazdasági válság félrekezelése miatt csak Martin Van Ruinnak nevezett Martin Van Buren. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a jogász végzettségű, már az Egyesült Állam polgáraként született Van Buren – az őt megelőző hét elnök még az amerikai forradalom előtt látta meg a napvilágot – „történelmi tette” egy elszólásnak köszönhető. Van Buren a következőket mondta 1837. március 4-én: „az amerikai forradalom eggyé forrt bennünket születésem idején; s miközben a legnagyobb tisztelettel végignézek ezen az emlékezetes pillanaton (…)”. Van Buren itt nyilvánvalóan az amerikai forradalom magasztos pillanatára utalt, de a meglepett közönség számára úgy tűnt, mintha az elnök saját születését dicsőítette volna…
Támogasd a 
szerkesztőségét!
