Múlt-kor.hu


	Megoldhatták a grönlandi vikingek rejtélyét

Megoldhatták a grönlandi vikingek rejtélyét

2013. január 15. 18:49

A kutatók évek óta értetlenül állnak azon rejtély előtt, hogy miért hagyták el a vikingek leszármazottai Grönlandot a 15. század végén. A régészek egy friss kutatás szerint most úgy vélik, nem az éhezés és a betegségek, hanem a felmerülő gazdasági és identitásbeli problémák játszottak vezető szerepet abban, hogy a grönlandiak visszatérjenek őseik földjére.

Gazdálkodókból fókavadászok

1408. szeptember 14-én Grönland szigetén Thorstein Olafsson és Sigrid Björnsdottir egybekötötték életüket, a ceremóniára a Hvalsey fjordban lévő öt méter magas templomban került sor. A mennyasszony és a vőlegény számára a templom félhomályában bizonyosan nehéz lehetett megismerni a másikat, hiszen a grönlandi késő nyár gyenge fénye csak apró nyílásokon keresztül hatolt be a templomba. A ceremóniát követően a vendégek fókahússal csillapították éhségüket.

Az izlandi férfi és a grönlandi lány esküvője egyike volt az utolsó népünnepélyeknek az északi viking kolóniában. Minden akkor ért véget, amikor az utolsó olajlámpák is kifogytak Grönland településein. A vikingek leszármazottai a 10. századtól kezdve közel 500 éven át kitartottak az észak-atlanti előőrsben.

A középkor kedvező klimatikus viszonyai lehetővé tették a mai Norvégia, Dánia és Izland lakóinak, hogy a védett fjordokban gazdaságok százait hozzák létre, s több tucat templomot emeljenek. Eltűnésüket a mai napig rejtély övezi. Mostanáig sok szakértő azt feltételezte, hogy az éghajlat lehűlése és a terméscsökkenésből eredő éhínségek kialakulása okolhatók a skandináv kolóniák eltűnéséért, azonban egy kanadai-dán kutatócsapat most úgy véli, képes megcáfolni eme hanyatlási elméletet.

A kutatók több száz emberi és állati csonton végeztek izotópos elemzéseket a szigeten. A Journal of the North Atlantic című folyóiratban közzétett tanulmányukban az egyik legrészletesebb képet tárják az olvasók elé a skandináv telepesek étkezési szokásairól. A kutatások azt mutatják, hogy egy esetleges éhínség aligha vezethetett a térség elhagyására, hiszen amikor hidegebbre fordult az idő, a mezőgazdasági termelésről és az állattenyésztésről a grönlandiak meglepő gyorsasággal váltottak át a tengeri étel alapú étrendre, azaz főállású fókavadászok lettek.

A betelepülések kezdetén, a 11. században az étrend csupán 20-30 százalékban állt tengeri eredetű táplálékból, azonban a következő évszázadokban folyamatosan emelkedett ez az arány, s a 14. századra már 80 százalékra nőtt, magyarázza Jan Heinemeier, a dániai Aarhus Egyetem kutatója. Tehát a csapat megerősítette, hogy a grönlandi vikingeknek akkor is bőven volt mit enniük, amikor az idő hidegebbre fordult. A csontelemzések azt mutatják, hogy a vikingek ritkán ettek a saját állatállományukból. A szigeten az éghajlat a 13. század közepén kezdett lehűlni, a nyár hűvösebbé lett, heves viharok tomboltak, a tél pedig hátborzongatóan hideggé vált. A szarvasmarhákat ilyenkor a fjordok menti legelőkre próbálták átterelni.

A kisebb gazdaságok fokozatosan áttértek az igénytelenebb juhok és kecskék tartására. A kutatások szerint a vikingek legtöbb idejüket immáron a fókavadászattal töltötték, s nem tettek nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy háziállataik túléljék a klímaváltozással járó fagyos teleket. A csontok vizsgálata pedig azt is kiderítette, hogy semmilyen szokatlan járvány nem okolható a hátrahagyott területek elnéptelenedéséért.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?


	Megoldhatták a grönlandi vikingek rejtélyét

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra