Keresztes lovagvárak a Közel-Keleten
2013. január 4. 11:39
Belvoir
Az Izrael északi részén, a Galileai-tótól 20 kilométerre délre elhelyezkedő Belvoir vára a legépebben fennmaradt keresztes erőd a zsidó állam területén. A johanniták 1168-ban vásárolták meg egy francia nemestől a területet, ahol rögtön el is kezdték építeni az 500 méterrel a Jordán folyó fölé magasodó, Gileadtól egészen a Jeruzsálemi Királyságig futó útvonalakat és a folyón való átkelést ellenőrző erősséget.
A johanitta nagymester, Gilbert of Assailly regnálása idején 13 új várat húztak fel a lovagok, amelyek közül kétségkívül a négyszögletes alaprajzú, s sarkaiban négyzet alakú tornyokkal rendelkező Belvoir volt a legfontosabb, hiszen ennek volt a feladata, hogy megakadályozza és felfogja a keletről a Jeruzsálemi Királyság felé tartó esetleges muzulmán támadásokat. 1180-ban és 1182-ben sikeresen ellenállt Szaladin csapatainak.
Miután az egyiptomi császár a hattini csatában – amely a keresztes háborúk legnagyobb ütközete volt – legyőzte az összevont európai seregeket, a 20 méter széles és 12 méter mély árok díszítette Belvoir erődje másfél éven át ellenállt a szultáni csapatoknak, végül 1189 januárjában kapitulált. A várat 1216-1217 folyamán a keresztesek visszafoglalásától tartó muzulmánok lebontották. 1240-ben egy megegyezés szerint ismét keresztes kézre került a terület, amelyen az erősséget a pénzforrások hiánya miatt nem tudtak visszaállítani, s ismét a szultáni irányítás alá került.
A vár héber elnevezését, Kohav Hayarden-t (magyarul: Jordán csillaga) egy apró zsidó falu őrizte meg, amely a római és bizánci időszakban is létezett. Történészek szerint az erődítmény Belvoir neve a latin Belvirum terrore szavakból származik, amely egy utalás lehetett a 12. század során a foglyok kínzásában nagy hírnevet szerző Baron de Belvir tevékenységére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
