Azonosították Göring feleségét

2013. január 4. 08:26

Göring rajongásig szerette első feleségét, a svéd származású Carin Fockot, aki elvált svéd férjétől, Nils von Kantzowntól, az 1908-as londoni olimpián győztes svéd tornászcsapat tagjától, hogy a német katonatiszt, politikus felesége lehessen. Carin Göring első felesége volt, 1931-ben, 42 éves korában, tüdőbajban hunyt el, szülőhazájában temették el. Mikor Göring egyre feljebb emelkedett a ranglétrán és a Harmadik Birodalom második legfontosabb vezetője lett Adolf Hitler után, elrendelte Carin földi maradványainak exhumálását, hazahozatta tetemét és a Berlin melletti vadászházának (Carinhall) kertjébe temette.

1945-ben az előrenyomuló Vörös Hadsereg miatt Göring magához vette értékes műkincs-gyűjteményét, majd felrobbantotta a házat. Azóta a ház hűlt helye a lelkes kincsvadászok kimeríthetetlen aranybányájának számít, a területet minden hétvégén elözönlik az emberek abban a reményben, hogy találnak és hazavihetnek magukkal egy darabot a világháborús mementóból.

Carinhall

1991-ben emberi maradványokkal teli koporsóra bukkantak a területen, majd a leleteket Svédországba küldtek; a skandináv országban a Stockholmi Egyetem két munkatársa, Marie Allen és Anna Kjellström az intézmény paleo-osteológiai laboratóriumában vizsgálta meg a maradványokat, kiderítendő, hogy vajon tényleg Göring feleségének csontjai kerültek-e elő.

Összesen 26 csontot elemeztek, a vizsgálatból pedig kiderült, hogy az illető nő, és felnőtt korában hunyt el. Később mitokondriális DNS-vizsgálatokat végeztek a leleteken, ami azonos DNS-szekvenciát állapított meg az elhunyt és Carin Göring fia között; s mivel a mitokondriális DNS (mtDNS) csak anyai ágon öröklődik, sikerült kimutatni a két minta között az anya-fia kapcsolatot, bebizonyítva ezzel, hogy a csontok valóban Cariné voltak.

„Az antropológiai és a genetikai vizsgálatok eredményei, valamint a történelmi adatok együttesen azt bizonyítják, hogy az elhunyt nem lehet más, mint az egykori náci vezető, Hermann Göring felesége, Carin Göring” – fejtette ki Marie Allen.

Carin és Hermann Göring a húszas években

Göring Hitler leglojálisabb támogatójaként halmozta az állami hivatalokat, birodalmi légügyi biztos, légi közlekedési miniszter, a Luftwaffe parancsnoka, fővadász- és főerdőmester is volt. 1937-ben gazdasági miniszter lett, 1936-tól a hadigazdaság négyéves tervének biztosa volt, ő irányította Németországban és a meghódított területeken a zsidó vagyonok elrablását. Hitler 1939-ben a birodalmi védelmi tanács elnökévé és utódává nevezte ki, 1940-ben pedig birodalmi marsall lett.

1945 tavaszán Göring – mivel úgy tudta, Hitlert bekerítették Berlinben – megpróbálta átvenni annak hatáskörét, ezért április 23-án a Führer megfosztotta minden párt- és állami tisztségétől, árulónak nyilvánította, elrendelte őrizetbe vételét, majd kizárta a pártból. Háborús főbűnösként Nürnbergbe vitték, ahol tagadta, hogy köze lett volna a náci rezsim szörnyűségeihez, ezeket Himmlernek tulajdonította. A Nemzetközi Katonai Bíróság halálra ítélte, kérelmét, hogy ne kötél, hanem golyó által végezzék ki, elutasították – ekkor mérget vett be és cellájában meghalt.