Ungváry: Lehetnénk megértőbbek Horthyval szemben

2013. január 2. 12:27

A 20. század had-és politikatörténetét kutató szakember szerint a Horthy-korszak megítélésével kapcsolatban egy mesterségesen gerjesztett kultusz és egyfajta hisztéria áll egymással szemben; utóbbi a korábbi kormányoknál is megfigyelhető volt, azonban ezek a Kádár-korszakhoz hasonlóan igyekeztek az ország múltjának kényes kérdéseit tabuvá tenni.

A lap azon kérdésére, amely szerint meglepte-e a történészt, hogy a korábban sokak által már lezárt ügynek tartott viták a 2010-es években ismét felszínre törnek az ellentmondásos megítélésű kormányzóról, Ungváry elmondta: a rendszerváltáskor még „én sem gondoltam volna, hogy ez ilyen hevesen tör majd újra a felszínre, de azt azért mindenki megtanulhatta, hogy a történelem használata soha nem öncél.” A szakember szerint Romsics Ignácnak nem volt igaza 1992-ben, amikor azt mondta, hogy Horthy személyiségéről egy kész, kialakult kép élt volna, hiszen a vele kapcsolatos tények közül sok nem volt feltárva. „Persze akkor még mindenki tele volt illúziókkal, én is, és gondolom, Romsics Ignác is” – tette hozzá a kutató.

A történész a hvg.hu ma reggel megjelent cikkében elmondta: eddig főként történelmi tabusítás, most éppen az ellenkezője folyik; a Horthy-korszak revitalizációja politikai manipulációként is, ám spontán igényként is értelmezhető. „A magyar társadalom a múltjával való szembenézést nagyon felemásan oldotta meg. Erről nem feltétlenül a társadalom tehet, hanem a pártállami diktatúra, ami a normális szembenézést lehetetlenné tette. A politikai szembenézés azért nagyon nehéz, mert egyszerre több dologgal kellene szembesülni, ehhez képest mindkét fél igyekszik leválasztani csak a saját maga számára kedvező elemeket a Horthy-narratívából: a jobboldal a baloldal bűneivel akar szembenézni, a baloldal fordítva, és akkor mindenki 'ingyen' megússza úgymond a múltfeltárást” – így a kutató. Majd hozzátette: a Horthy-kultusz Magyarországon valójában már rég nem Horthy személyéről, hanem az 1920–1944 közötti rendszer kritikátlan tömjénezéséről szól.

A szakember 2012-ben megjelent A Horthy-rendszer mérlege – Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon című könyvére hivatkozva kifejtette: a Horthy-korszak vezető politikusait „úgy lehet igazából megítélni, ha azt is bemutatjuk, milyen szörnyű körülmények között dolgoztak. Erre csak egy szó van: iszonyat.” Véleménye szerint Bethlen Istvánnak, Kállay Miklósnak, de akár Horthynak is komoly érdemei vannak 1944. március 19-ig; nagy részben rajtuk múlott, hogy a zsidókérdés radikális megoldását sürgető magyar parlamenttel szembemenve meg tudták akadályozni a magyarországi zsidóság 1941-ben meginduló deportálását. „1944 márciusáig Horthy szerepe alapvetően pozitív, még akkor is, ha a mai kor normáival nem egyeztethető össze az, ahogy ő politikusként viselkedett. Nem kérdés, hogy antiszemita volt, de bárcsak olyan antiszemitákból állt volna a magyar vezetés, mint ő: akkor nem lettek volna deportálások.” A német megszállást követően Horthy viszont emberileg és politikailag is csődöt mondott, véli Ungváry.

A kormányzó 1938-tól egyik jogfosztó zsidótörvényért sem lelkesedett. „Felelőssége természetesen így is van, de ha figyelembe vesszük a kor közhangulatát és a magyar belpolitikai viszonyokat, lehetnénk megértőbbek vele szemben.” Kutatásaira alapozva a szakértő úgy véli, 1938 volt az az év, amikor rendszere menthetetlenül félrecsúszott, amely ezután valóban nem volt képes az önkorrekcióra.

A két világháború közötti időszak politikai kultúrájáról a kutató elmondta: a korszakban a fékek és egyensúlyok rendszere, olyan intézmények, mint a költségvetési tanács vagy az alkotmánybíróság, ismeretlenek voltak, nem beszélhettünk egy kormányzattól független, viszonylag népes és anyagilag nem kiszolgáltatott középosztályról és az ország legszegényebb egyharmada mélyen a létminimum alatt élt. A rendszer demokratizálása (1939), a szavazás teljesen titkossá tétele paradox módon előhozta a korszak szörnyűségeit, így igen nagy befolyásra tehettek szert a nyilasok. Hozzátette: ma nem reális egy szélsőjobboldali párt hatalomra kerülése, ugyanakkor a magyar médiának nem elhanyagolható felelőssége van abban, ha azt sugallja, hogy a Szálasi-rendszer visszajöhet Magyarországra. "Ezzel nem kellene riogatni" - fogalmazott.

Az interjú végén Ungváry Krisztián a Horthyról szóló mai szópárbajokkal kapcsolatban kifejtette, véleménye szerint ezek nem nevezhetők történészi vitának, hiszen az érvek helyett főként a vitapartnerek politikai beállítottságai kerülnek terítékre, s a személyeskedő hangnem, a másik véleményt vallók konferenciákról való kitiltása igencsak megmérgezi a légkört. Mindezek mellett van értelme az ehhez hasonló kérdésekről vitázni, mivel a kisszámú, de létező független értelmiségre tisztázólag hathat.