Az ókorra nyúlnak vissza az etnikai sztereotípiák gyökerei
2012. december 21. 15:01
Számos kutatás megerősítette, hogy a bortermelés egyik bölcsőjének tartott Perzsia kultúrájában az ókortól kezdve jelentős szerepet töltött be a bor. Ezt a „rajongást” az ókori görögök – főként Hérodotosz – műveikben felnagyították és eltorzították, ami máig tartó sztereotípiává szilárdult.
A régészeti feltárásoktól kezdve – amelyekből arra lehetett következtetni, hogy Északnyugat-Irán több mint 6000 évvel ezelőtt az egyik legkorábbi bortermelő vidék volt – a középkori francia mesékig – amelyekben a szeretett italáról gyakran író perzsa költő, Hafez otthonaként is emlegetett Shiraz városából hozzák a szőlőt –, rengeteg történelmi kapcsolat figyelhető meg a mai Irán területe és a bor között.
A kutatások szerint a perzsa vidékek bővelkedtek a borban. A görög szerző, Athenaeus egyik művében megemlítette, hogy az Akhaimenida Perzsa Birodalom uralkodójának, Dareiosznak (Dárius) a következő büszke felirat állt a sírján: „rengeteg bort tudtam meginni és igen jól viseltem.” Hasonló képet mutatott a Xerxész perzsa uralkodóról szóló rész a bibliai Eszter Könyvében, ahol ez olvasható: „megvidámult a király szíve a bortól.” Egyes beszámolók arról szólnak, hogy a perzsa uralkodó részeg volt, amikor elrendelte, hogy egy gyönyörű fiatal lányt hozzanak elé, s így választotta meg az új királynét.
Hérodotosz 2500 évvel ezelőtt egyik művében azt állította, hogy a perzsák a fontos döntéseket is a bor mámorában hozták meg. A görög történetíró szerint a részeg tanácsozások utáni napokon a perzsa elöljárók felülvizsgálják előző napi döntésüket, és ha még mindig megfelelőnek találják azt, kiadják utasításba. Mindez azonban elképzelhetetlennek tűnik egy olyan néptől, amely az ókor egyik legnagyobb birodalmát hozta létre és tartotta fenn két évszázadon keresztül. Az ókori görögök máshogy gondolták, a perzsák (a mai irániak) irracionális döntéshozataluk toposzként maradt és került át a nyugati kultúrába.
Azonban ha valaki rávet egy pillantást valamely iráni emlékre, például a zoroasztriánus szövegekre (a zoroasztrizmus az iszlám előtti régi iráni vallás), a bor fontosságának a képe rögtön tisztázódik. A legérdekesebb közülük az i. sz. 6. századból való „Bölcsesség Lelke”. Az egyik fejezete például azt ismerteti, hogy a bor miként hozza ki az ember jó vagy rossz természetét, továbbá azzal érvel, hogy a visszafogott mennyiség fokozza az emberi tudatosságot, növeli az intellektuális teljesítményt, a hallás és látás képességét, illetve a gyorsaságot. A mértékletességet azonban külön kihangsúlyozza: „Aki bort iszik, tudatosan, mértékkel kell fogyasztania, mert a mérsékelt alkoholfogyasztással öröm is jár: az élelmiszert könnyebben megemészti, az elme élénkebbé lesz, a gyötrelem pedig elkerüli” – így a bölcsesség.
A szövegben megfogalmazott alapelvet, a mértékletességet a görögök igen gyakran figyelmen kívül hagyták, amikor a perzsákról esett szó. Elképzelhetőnek tűnik, hogy az ókori „irániak” fontos döntéseket hozhattak, miközben bort iszogattak, és azért, hogy megbizonyosodjanak róla, nem estek túlzásokba, a következő napon megvizsgálták döntéseik súlyát. Mindezt kissé máshogy tárták az utókor elé a hellének, az etnikai sztereotípiák legkorábbi példáját felmutatva ezzel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
