Kedves Olvasó,

egyszer régen NB I-es focimeccset néztünk a tévében édesapámmal. A mérkőzés végén a riporter a vesztes csapat edzőjét a vereség okairól faggatta. A tréner így kezdte: “Rosszkor kaptuk az első gólt...”
Ennyi elég is volt. Miért - kérdeztük egyszerre, egymásra nézve -, mikor jó gólt kapni? Ugyebár sosem.
Valahogy így vagyunk mi Horthy Miklóssal is. Sosem lehet róla jókor írni, bár sokan, sokszor és sokat tették már ezt jól-rosszul, és még vélhetően teszik is néhányan a jövőben.

De sosem lehet róla jókor írni, mert a világnak bús tengere mindig is forrni fog körülöttünk, ahogy jelezte nekem a minap egy tiszteletreméltó tudóskolléga, amikor a téma aktualitása miatt óva intett.

A mostani összeállításban olyan időablakokat nyitunk a Horthy-életműben, amelyeken elég rozsdás a rigli. Mindezek közül legérdekesebb tán a ‘45 utáni korszak elemzése: hogyan emlékezett vissza a 80 felé közelítő tanú Horthy a háború alatti döntéseire, hogyan teltek portugáliai hétköznapjai az emigráns exkormányzónak, illetve miként vélekedett magánleveleiben az 1940-es évek végi európai politikai közállapotokról és egyes magyar véleményformálókról a nyugatiak szemében akkor már inkompetensnek tartott egykori vezér.

Mondanám: fontos, hogy tisztán lássunk, hogy könnyebben megérthessük a múltat, de nem mondom. Mert vannak, akiknek mindegy, mit mondunk, illetve sajnos vannak néha ennél is fontosabb dolgok.

És most néha van.

Bő egy évvel ezelőtt a környezetünkben úgy született meg egy kisfiú, hogy daganatos volt. Szülei emberfeletti küzdelme, az orvosok szakértelme, valamint a csöppség angyali türelme eredményeképpen Gyurika sorsa szerencsésen alakult. Mint a mesében. Két éve tünetmentes.

A klinikán töltött hónapok vezették rá anyukáját arra, hogy mesekönyv formájában segítsen elmagyarázni a piciknek, mikor, mi, miért és hogyan történik velük. Végül Bartos Erika és sokan mások önkéntes munkával készítették el azt a kereskedelmi forgalomban nem kapható mesekönyvet, amelynek segítségével könnyebben túl lehet élni azokat a szomorú heteket-hónapokat. Ezt az országban minden daganatos és leukémiás kisgyermek ingyen megkapja, sajnos sokan vannak, ezért sok könyvre van szükség.

A Múlt-kor szerkesztősége örömmel támogatja A bátorságpróba című mesekönyv létrejöttét és terjesztését.

Hadd legyek büszke Önre is, kedves Olvasó.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2012. tél számában olvasható.