Hogyan közlekedtek a 18. században?
2012. november 27. 16:30
Kocsból kocsi
Az utazók különféle kocsikat, hintókat, szekereket használtak. A nemesek rövidebb távra könnyű, négykerekű hintóba szálltak, ezek jobban rugóztak az utakon, így elviselhetőbb volt az utazás. A hintók lehettek zártak, vagy nyitottak, bőrtetővel. A leggyakrabban azonban kocsival, egy olyan magyar találmányú járművel indultak útnak, amely nevét a Komárom vármegyei Kocs községről kapta. A kocsik faalkatrészeit finoman megmunkálták, és finom vasalkatrészekkel látták el, így egyszerre voltak könnyűek és mégis erősek.
A kocsiban három, esetleg négy személy foglalt helyet, és kettő, négy, vagy emelkedőn akár hat lovat is fogtak elé. Nehéz terepen, a hegyek között vagy esőben sáros vidéken gyakran ökrök húzták ki a bajba juttottakat. Az ökörfogatot azonban főként teherszállításkor alkalmazták. Az egyszerű, ponyvával letakart négykerekű szekerek két oldalán deszka, fonott gallyak vagy létra volt, ez utóbbit hívták lajtorjásszekérnek. Erdélyben és az ország déli területein kettő- vagy négyfogatos nyitott ún. talyigákkal fuvaroztak, de két személyt is szállíthattak.
Kulcsár Krisztina teljes cikke a Magyar Nemzeti Levéltár archívumában, ide kattintva érhető el
Támogasd a 
szerkesztőségét!
