A könyv, amely felforgatta a Szovjetuniót
2012. november 22. 11:48
Indul a sajtóhadjárat
Hruscsov 1964-es bukása után már nem közölték műveit a szovjet sajtóban, egyre élesebben támadták, zaklatták. 1968-ban keményen ostorozta a Literaturnaya Gazeta című orosz hetilap, amiért Szolzsenyicin nem a szovjet alapelveket követi, s desztalinizációval illetve árulással vádolták. Azonban a lap szerkesztőinek súlyos ítélete sem gátolta meg az embereket abban, hogy – cigarettapapírra nyomva – terjesszék a leleplező könyvet.
Szolzsenyicin 1967-ben nyílt levélben fordult az írószövetséghez, amelyben szót emelt a cenzúra eltörlése mellett és követelte az ellene indított hajsza leállítását. Válaszul az írószövetség 1969-ben kizárta tagjai közül a renitens írót. 1970-ben azonban Szolzsenyicinnek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de az író nem ment ki Stockholmba, mivel attól félt, hogy nem engedik haza.
1973-ban Párizsban adták ki A GULAG szigetcsoport első kötetét (a kéziratot még 1968-ban csempésztette külföldre). Ebben történetíróként és szociografikusként tárja fel a munkatáborok és börtönök rendszerét s az áldozatok szenvedéseit. A műben adatok, emlékezések és interjúk keverednek. Ennek nyomán otthon sajtókampány indult ellene, letartóztatták, 1974-ben hazaárulás vádjával elítélték, majd kiutasították az országból.
Szolzsenyicin az emigrációban egyre inkább erkölcsprédikátori, ideológusi és modernizmus-ellenes alapállást vett fel. Konzervatív elvei alapján elutasította a demokrácia és liberalizmus nyugati értékeit, Oroszország számára egy tekintélyuralmi, nemzeti, keresztény rendszert tekintett optimálisnak. Az 1980-as évek közepétől, a gorbacsovi glasznosztynak köszönhetően művei ismét megjelenhettek hazájában. 1990-ben visszakapta állampolgárságát, 1994-ben hazatért, az Orosz Tudományos Akadémia tagja lett, de hatása jóval kisebb volt már, mint korábban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
