Sokáig riogatott a Horthy-fasizmus szelleme
2012. november 16. 19:50
Horthy és a zsidótörvények
Nem az 1938. évi volt az első zsidótörvény, hanem az 1920-ban elfogadott numerus clausus (XXV. törvénycikk), amely korlátozta a „magyarországi nemzetiségek és népfajok” tagjainak a felsőoktatásba való bejutást – fogalmazott Kovács M. Mária, a CEU oktatója. A kutató szerint máig tartja magát az a legenda, hogy a törvény nem tesz expicit utalást a zsidókra. Ez a kép hamis, hiszen a zsidókat ugyan valóban nem említették meg a főszövegben, ám a törvény végrehajtási utasításának lábjegyzetében külön nemzetiségnek tüntették fel őket. A korszakban precedenst teremtő jogfosztó törvény lényege az volt, hogy miként lehet közigazgatási rendelettel magasabb szintű jogokat felszámolni.
Mint arra az előadó rámutatott, Horthy nem tett különbséget a numerus clausus és a zsidótörvények között, az elsőt 20 százalékos, míg a második zsidó törvényt 6 százalékos numerus claususnak hívta. (az 1938. évi XV. törvénycikk kimondta: a szabadfoglalkozású állásoknál és a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20%-a a zsidók maximális aránya, míg az egy évvel később hatálya lépő törvény 6 százalékban maximalizálta a zsidók arányát a szellemi foglalkozásokban.) A numerus clausust – Teleki Pál intése ellenére – csak 1928-ban módosították, ekkor megsemmisítették a végrehajtási utasításban foglalt szabályt, így elvben helyreállt a jogegyenlőség. Ezzel ugyan eltörölték a nyílt kvótát, de a foglalkozási kvóta alapján 11 évig burkolt formájában érvényben maradt a diszkriminatív intézkedés – mondta el a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
