Így tanították az újkorban a siketeket
2012. november 14. 08:57
Egy angliai majorság területéről származó, több mint 300 éves bőrkötésű kézirat lehet az egyik legkorábbi olyan szöveg, amely a siketek kommunikációját segítette. A jelnyelv kezdetleges formájáról árulkodó metódus sikerességét bizonyítja, hogy a nemesi családba született siketnéma fiú később jól kommunikált társaival.
A kézirat egy angol nemesi származású ifjú, egy bizonyos Alexander Popham tulajdonában volt, akit a szöveg segítségével tanítottak kommunikálni az 1660-as években. A bőrkötésű jegyzetfüzetet még 2008-ban, az egyik angliai majorságban, Littlecote House-nál találták meg.
A ritkaságszámba menő felfedezés azt sugallja, hogy Popham tanítója, John Wallis jó pár évszázaddal megelőzte a korát, felismerve azt, hogy a siketeknek saját nyelvre van szükségük a halló társaikkal való kommunikáció elsajátításához – magyarázta David Cram oxfordi nyelvész.
„Wallis amellett érvelt, hogy ha meg akarjuk tanítani egy siketnek a nyelvünket, akkor nekünk is meg kell tanulnunk a halláskárosultak nyelvét” – nyilatkozta Cram a LiveScience-nek, hozzátéve, hogy Wallis minden bizonnyal a jelnyelv egy kezdetleges formáját gyakoroltatta tanítványával. A könyvecske ehhez nyújtott segítséget: a kézirat a hangok kiejtése mellett a szintaxis és a fonetika rejtelmeibe vezette be a nebulót a különféle jelek, ábrák segítségével.
Még az újkorban is tartotta magát az a nézet, hogy a siketek „inkompetensek”, akik nem örökölhetnek és nem végrendelkezhetnek a saját akaratukból. „Annak ’hagyománya’, hogy valaki siket és néma, még a középkorban terjedt el. Ha nem tudsz megtanítani valakit beszélni, arra sem vagy képes, hogy megtanítsd őt kommunikálni” – summázta Cram.
A fiuk társadalmi rangja felett őrködő szülők a korszak két „reneszánsz emberét” – Wallist és William Holdert – bízták meg azzal a feladattal, hogy tanítsák meg beszélni Pophame-t. A csodával határos módon a fiú végül megtanult kommunikálni és beszélni, bár arról a források már nem szólnak, hogy utóbbit milyen szinten sajátította el. Ezzel – írják a krónikások – az ifjú egy csapásra híres lett Anglia-szerte, ahol még a királyi udvarba is meghívást kapott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
