Feltárul Angkor múltja

2012. október 15. 09:02

Ban Non Wat, más néven a 'Templom-hegy faluja' Thaiföld középső részén, Phimai mellett található. Rizsmezők és erdős részek váltogatják egymást, s számos buddhista templom sorjázik a vidéken, ahol januárban és februárban különféle fesztiválokkal csábítgatják az európai hidegek elől menekülő turistákat a szerzetesek és a helyiek.

A felszín alatt több ezer évnyi történelem lapul, időben jóval megelőzve a csodás Khmer Birodalom építészeti remekműveit – köztük Angkor Vatot –, annak a birodalomnak az épített örökségét, amely az időszámításunk szerinti 10. században kezdett felemelkedni és dominálni Ázsia délkeleti felét.

A területen 2002 óta folyik szisztematikus feltárás. A legkorábbi, vadászó-gyűjtögető közösségekből kikerülő férfiak és nők csontjai 15 ezer évesek lehetnek. A neolitikum társadalmára a rizstermelés, illetve a disznótenyésztés volt a jellemző, valamint a vadászat, a halászat és a kagylógyűjtés. Ezt követte a már feltárt késő neolitikum kori, a hat bronzkori és három vaskori réteg, megannyi páratlan lelettel.

A későbbi rétegek sírjaiban fellelt ékszerek és különféle eszközök vizsgálatából kiderült, hogy a területen először valamikor 3500-3000 éve használhattak fémeket. A temetkezési helyeknél előkerülő használati tárgyak analízise során pedig megállapítást nyert, hogy a terület egykori lakosai sokkal komplexebb társadalmat alkottak, mint azt korábban gondolták. Itt találták meg három éve azt a jó állapotban fennmaradt vaskori kutyatemetőt is, ahol egy kiskutya komplett csontváza is előkerült.

„Úgy tűnik, hogy a kutyák eltemetésének gyakorlata végig fennállt a prehistorikus Ban Non Watban, ami azt jelzi, hogy a kutyák jelentős szerepet játszottak a közösségek életében” – írták a kutatók, akiknek a vaskor is szolgáltatott meglepetésekkel: a halottak mellé ugyanis ebben az időben karnéniát, achátot és üveget is temettek.