A holokauszt múzeumok tanulságai
2012. október 10. 14:16 MTI
Komor hálával újra belépni a jelenbe
A két múzeum nem a gyilkos szándékokkal szembeni fellépésben sürget nagyobb rugalmasságot, hanem általánosságban hangsúlyozza a tolerancia fontosságát. Ez a felfogás a hasonló amerikai intézményekben is teret nyer, párhuzamosan azzal, hogy a túlélők utolsó nemzedéke is kihal.
A holokauszt múzeumok számára úgy vetődik fel a kérdés, hogy milyen tanulságot adjanak át a látogatóknak. Sokan úgy vélik, hogy az intézményen nem szólhatnak "csak" a holokausztról. De miért is nem? Vajon megkérdezi-e valaki, hogy rabszolgaságnak szentelt amerikai múzeumok miért "csak" a rabszolgaságról szólnak?
Az általánosítással elvesznek a részletek, és a párhuzamok is hamisnak bizonyulhatnak. Izraelben, ahogy a múzeumok korábbi "tanulságai" halványulnak, mind nagyobb figyelmet fordítanak a múlt felidézésére, az együttérzés felkeltésére. Ez Jad La Led gyerekmúzeumában magától adódik, másutt azonban komoly korlátokba ütközik.
A Jad Vasem viszont döbbenetes erejű ellenpélda. Üzenete hagyományos és nemzeti, ami kifejezésre jut mind elhelyezésében, mind létrehozásának módjában: 1953-ban az izraeli parlament, a knesszet hozott törvényt megalapításáról.
Gondosan kerüli a moralizálást és a pátoszt, közvetlenül nem fogalmaz meg tanulságokat. Ám ahogy egymást követik a történetek, a tények és az elemzések, a látogató magától kezdi felfogni, hogy igazából olyasmiről van szó, ami felfoghatatlan. A múzeum csak sugallja, inkább érzékelteti, mint tanítja: a szívszaggató történelem után megadatott mindenkinek, hogy komor hálával újra belépjen a jelenbe.