Halálbüntetés Magyarországon
2012. július 20. 14:53
1990 októberében a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága határozatot hozott a halálbüntetés alkotmányellenességéről. Amióta eltörölték, a rendszerváltás két évtizede alatt többen vissza akarták és akarják hozni a nagyobb közfelháborodást okozó bűntettek elkövetése után. Véleményük szerint ez igen nagy visszatartó erő lenne. Magyarországon az utolsó halálbüntetésre 1988. július 14-én került sor Pradlik György, az utolsó magyar hóhér közreműködésével.
Az alvilág kapusai a középkorban
A krónikák szerint a hivatásos hóhérok a 13. században jelentek meg először. A késő középkorban jött el a vérpadok kora, amikor óriási tömegek előtt hajtották végre az ítéleteket. Kezdetben a lehető legnagyobb nyilvánosságot kapták a kivégzések, ami a tömegek számára egyfajta ingyen cirkusz volt.
Sokszor fordult az elő Angliában és Franciaországban, hogy a hóhér ügyetlensége (amivel leginkább a kivégzendő kínjait növelte) megfordította a közhangulatot, s nem egy esetben meglincselték a hóhért. A legismertebb Hunyadi László esete: a hóhérnak harmadik alkalommal sem sikerült elválasztani a nándorfehérvári győztes fiának fejét a vállától, így a korabeli szokásjog szerint az elítéltnek kegyelem járt volna, ám a bakó negyedszer is lesújtott.
Hunyadi László búcsúja Benczúr Gyula festményén
A Wesselényi-felkelés leverése után annak vezető tagjainak 1671-es kivégzésén is történtek bakik. Zrínyi Pétert csupán a harmadik sújtásra sikerült kivégezni, míg Frangepán Ferencet az első két csapás a jobb vállán érte, s csupán a harmadik lendítés érkezett a nyakára.
A középkorban mindenki ismerte az élet hivatásos kioltóit, s mélyen megvetette őket. Mesterségük apáról fiúra szállt, ha pedig lányuk született, az csakis hóhérhoz mehetett hozzá. Az újkor végén azonban változás történt: sokszor még a legközvetlenebb családtagok sem tudtak valódi munkájukról, s az elítélt nyilvános megalázását is igyekeztek elkerülni, így szűk körűvé vált a kivégzés.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
