Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
2012. július 4. 16:34 Herczeg Renáta, Virág Zsolt
Még ma is borzongva mennek keresztül Balatonederics külterületén, a 71-es úton azok, akik ismerik a tóra páratlan kilátással bíró (alsó és felső) „fekete kastélyok” hátborzongató történetét. A kastélyok egykori tulajdonosa a Nedecről származó Nedeczky-család volt, akik a 18. század első felében szereztek a környéken és Edericsen birtokokat.
A felső kastélyt Nedeczky Jenő emeltette, s a hagyomány szerint ő maga is tervezte 1880-1881 körül. Az épületet lejtős terepre húzták, egyemeletes tömbjéből az oldalhomlokzat háromszintes tornya emelkedik ki, ezek ablakaiból a Balaton fényes sziluettje látható. Falait az eklektika és a historizmus korának díszítő elemei: a bábos korlát, a félkörívesen záródó hangsúlyos szemöldökpárkányokkal, timpanonokkal koronázott ablakok, a sarokarmírozás, a ritka-konzolsoros főpárkány gazdagítják. A romantikus hangulatot a park hatalmas fái egykor még festőibbé tették.
A család korábbi lakhelye, a délebbre fekvő, kevésbé reprezentatív alsó kastély már kicsinek számított, az új rezidencia felépülését egy esküvő is sürgette: Nedeczky Jenő 1881. február 26-án vette el unokahúgát, Nedeczky Emmát és a pár már ebbe az épületbe költözött. A korabeli térképeken jól látható, hogy a jelenleg ismert kastély tömbje és parkja megegyezik az eredeti kialakítással. S bár a kastélyokban lakók tragikus sorsa is adhatta az okot arra, hogy a szájhagyományban a „fekete” jelzővel illessék a rezidenciákat, az igazsághoz talán az áll közelebb, hogy az épületek ajtóit és ablakait feketére festették, s innen ered az elnevezés.
A leányágon Deák Ferenc vérrokonságához tartozó Nedeczky Jenő lázadó alkatú ember volt, többször fellépett az abszolutizmus ellen. 1864. március 15-én azért hurcolták el kastélyából, mert korábban egy álarcosbálon, amelyen Albrecht főherceg is jelen volt, elkergette a német zenekart, amely az osztrák császári himnuszt kezdte el játszani.
A vád szerint Nedeczky egy Habsburg-ellenes összeesküvésben is részt vett, noha az épületben tartott házkutatáskor nem sok „forradalmi tárgyat” tudtak lefoglalni. Jobb híján csupán egy duplacsövű lőfegyvert, egy díszes bőrtokban tartott Mária Terézia korabeli kardot, valamint többek között Kossuthot, Nagysándor József tábornokot, Damjanichot ábrázoló képeket (15 db), egy borítékban nemzetiszínű szalagcsokrot, csillagot, Irányi Dániel 1862-ben kelt „Magyarország függetlensége” című röpiratát, valamint egy 33 darabból álló vas betűkészletet (és a hozzátartozó rézprést) vitték magukkal a rendőrök.
A kevés bizonyíték miatt a nemes úr már júliusban kiszabadult a fogdából és részt vett a máig híres füredi Anna-bálon. (Ellenben testvérét, Nedeczky Istvánt 20 évi börtönre ítélték, s ő csak Deák közbenjárására kapott amnesztiát.) Az idősödő császárellenes földbirtokos a gyógyíthatatlan betegségével szemben még tehetetlenebb volt, így 1914-ben, 74. születésnapján öngyilkosságot követett el a kastélyában. Amely épület nem sokkal korábban viszont egy kegyetlen gyilkosság helyszíne is volt: 1912 nyarán egy féltékeny helybeli gulyás ott ölte meg szeretőjét, a család szakácsnőjét.
A teljes cikk a Múlt-kor magazin nyári számában olvasható
Támogasd a 
szerkesztőségét!
