Neonácik is közreműködtek az 1972-es müncheni merényletben

2012. június 19. 09:30 MTI

A Die Welt című lap hétfőn azt írta, hogy a bajor alkotmányvédelmi hivatal - vagyis belső elhárítás - a müncheni olimpia kezdete előtti napokban, 1972 augusztusában egy bejrúti újságírótól arról értesült, hogy palesztin terroristák a játékok megzavarására készülnek, szeptember elején pedig ugyanettől a forrástól azt az információt kapták, hogy több palesztin terrorista Bejrút érintésével Nyugat-Németországba utazott. Az alkotmányvédelem azonban nem továbbította az értesüléseket a müncheni rendőrségnek, és az olimpia szervezőbizottságát sem tájékoztatták a lehetséges veszélyről. A hivatal csak 1972 őszén osztotta meg az információit a terrortámadás ügyében nyomozó müncheni ügyészséggel - írta a Die Welt.

1972. szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorista csoport izraeli sportolókat ejtett túszul a müncheni olimpián. A túszok életéért cserébe azt követelték, hogy Izrael engedjen szabadon több mint 200 palesztin foglyot. A terrorelhárításban járatlan német hatóságok túszmentő akciót indítottak, amely véres kudarcba fulladt, meghalt mind a 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr. Három terroristát élve elfogtak. A Die Welt szerint a tartományi alkotmányvédelmi hivatal értesülései révén valószínűleg meg lehetett volna akadályozni a támadást.

A Der Spiegel című hetilap a hétfői keltezésű számában a szövetségi - vagyis országos - alkotmányvédelmi hivataltól kikért iratok alapján azt írta, hogy téves az az annak idején széles körben elterjedt feltételezés, hogy a merénylet előkészítésében közreműködtek német szélsőbaloldali csoportok. Ugyanakkor két német neonáci igen komoly támogatást nyújtott a palesztin terroristáknak - derül ki az iratokból.

Egyikük - a jelenleg 68 éves Willi Pohl, aki időközben szakított a neonáci eszmékkel és álnéven számos sikeres krimit írt - legkésőbb 1972 nyarán kerülhetett kapcsolata Abu Dauddal, a merénylet megtervezőjével. Ez úgy derült ki, hogy a lopásért többszörösen büntetett férfit szintén lopás miatt feljelentette a főnöke, és azt is elmondta a rendőrségnek, hogy Pohl a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) radikális szárnya hívének vallja magát és találkozott egy "arab kinézetű" férfival. A rendőrség nyomozást indított, megállapította, hogy Pohl egy bizonyos Saad Wallival találkozott, majd az esetet jelentette a szövetségi bűnügyi hivatalnak és az alkotmányvédelemnek. Mint utóbb kiderült, Saad Walli egy álnév, amelyet Abu Daud használt.

A Der Spiegelnek kiadott iratok alapján az országos hatóságok érdeklődését nem keltette fel a rendőrségi jelentés, Daud így zavartalanul készíthette elő a merényletet, többek között Pohl segítségével.

Pohl a Der Spiegelnek adott nyilatkozata szerint egyebek között autókat vásárolt Daud számára és beszervezte egy korábbi cellatársát, a gyakorlott okmányhamisító Wolfgang Abramowskit. 1972 júliusában mindketten Bejrútba utaztak, ahol Abramowski számos hamis útlevelet készített PFSZ-tagok felügyelete mellett.

Pohl elmondása szerint a tervezett akcióról csak augusztus vége felé tájékoztatták őket arab partnereik. Pohl azt javasolta, hogy a túszejtő akció után a PFSZ tartson nemzetközi sajtótájékoztatót Bécsben. Oda is utazott, hogy az eseményt előkészítse, a balul sikerült merénylet után pedig visszatért a Közel-Keletre. Végül 1972 őszén, egy újabb terrorakció előkészítése során Abramowskival együtt Nyugat-Németországban letartóztatták, de csupán 24 havi börtönre ítélték.

A Der Spiegel szerint az 1974-ben meghozott feltűnően enyhe ítéletet az magyarázhatja, hogy a német hatóságok attól tartottak, hogy a terroristák újabb túszejtő akcióval próbálják majd kikényszeríteni az elítéltek szabadon engedését, mint a müncheni merénylet három élve elfogott résztvevőjének esetében, akik elengedését egy Lufthansa-járat eltérítésével érték el a terroristák.