A body building kezdetei Magyarországon

2012. június 22. 17:08

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni hatalmi konszolidáció a sportra, a sportszervezésre is kihatott. A különböző patinás egyesületek visszakapták régi jelvényeik és klubszíneik használati jogát, egyéni kérelemre pedig amnesztiában részesültek a sportolók '56-os szerepük miatt. Legendás bokszolónk, Papp Laci ezt követően válhatott profi ökölvívóvá, s szintén egyéni kérelmek alapján engedélyezni kezdték nevesebb edzőink külföldi szerződéseit.

Ugyan a szovjet sportmodellt utánzó TSB-rendszert átmenetileg megszüntették, hazánk Moszkva iránymutatását követte a sport terén is: a magyar sportdiplomácia teljes mellszélességgel támogatta a moszkvai és a szarajevói olimpiát, és kiállt a Los Angeles-i nyári ötkarikás játékok szovjet bojkottja mellett, amelyen magyar sportolók sem vettek részt.

A nagyobb kilengésektől eltekintve azt mondhatjuk, hogy a magyarországi aktív sportolói létszám 350-400 ezer körül alakult a korban. A hatvanas években a gazdaságpolitikai fordulat mellett nagy változás zajlott a sport területén is, gyermek úszó-, torna-, balett-, cselgáncs-, asszonytorna és férfikondicionáló sporttanfolyamok indultak. A hetvenes évek derekán úgymond modernizált formában jelentek meg az új sportágak – aerobik, autóverseny, ralli, távol-keleti harcművészetek, BMX, női labdarúgás és vízilabda, fallabda, szinkronúszás, gokart –, aminek köszönhetően amerikai mintára a testedzés is gyökeret ereszthetett.

„Izomparádék”

Az Ifjúsági Magazin 1976. decemberi száma cikket és fényképsorozatot közölt egy újonnan terjedő „őrületről”, a kulturisztikáról, amelyről megállapították, hogy még magyar neve sincsen, de egyre népszerűbb. A cikket illusztráló izompacsirta képe kapcsán az újságíró külföldi „izomparádékról” írt, akiknek szerinte az a legfontosabb céljuk, hogy izomzatukat tökéletesre kidolgozzák. Az akkori Rajk László utcai edzőterem törzsközönségében volt kutatófizikus, de kétkezi munkás is – idézte fel a testépítés magyarországi kezdeteit egy korábbi cikkükben Tóth Eszter Zsófia és Szemethy Márk.

Az újságíró úgy vélte, hogy a sportoknak valamilyen formában kötődniük kell a természethez. Így az ökölvívásról, a gerelyvetésről, a futásról a súlyemelésről az olvasóknak eszébe juthatott a harc, az önvédelem, a vadászat, a menekülés, az üldözés, a kulturisztikáról azonban nem. A cikk felvetette azt az alapproblémát, amely mind a mai napig végigkíséri a body building történetét: az azt ellenzők élcelődnek az izomkolosszusokon, míg a támogatók csodálják a sport látványos eredményeit. Tehát ami pár évvel korábban csak külföldi példa volt az IM olvasóinak, az az évtized második felére Magyarországra is elért.

Az úttörő: Mickey Hargitay

Bár a Retro évek könyvsorozat szerint a Füles 1970-es évkönyve részletes edzéstervet tartalmazott az 1968-ban bevezetett amerikai Cooper teszt alapján, úgy tűnik, kevesek voltak azok, akik akkoriban rendszeresen edzettek ez alapján. Az első magyar testépítő fiatalok példaképei külföldi body builder sztárok, így Steve Reeves és Reg Park, később Arnold Schwarzenegger voltak. Választhattak volna magyar példaképet is, például Hargitay Miklóst. A 2006-ban elhunyt színész a második világháború után, 1945-ben emigrált Amerikába, ahol hamarosan bodybuildernek állt és 1955-ben elnyerte a Mr. Universe címet.

Hargitay példája sok srácnak jelenthette a megvalósítható amerikai álmot. A szegény kőbányai családból származó, eredetileg ácsnak tanuló fiú többféle sportágba is belekóstolt: focizott a Fradiban, gyorskorcsolyázott, akrobataként lépett fel, majd a műegyetem építészkarán is tanult kivándorlása előtt.

Amerikában látta meg Steve Reeves képét, az ő hatására kezdett testépítésbe. Több felesége közül a leghíresebb Jayne Mansfield színésznő volt, aki válásuk után pár évvel autóbalesetben hunyt el. Közös filmjüket, a Hercules szerelmeit (1960) Magyarországon is bemutatták. Hargitay 1996-ban ellátogatott Magyarországra, de a magyar rendezőkkel addig sem szakította meg a kapcsolatot: a nyolcvanas években örömmel vállalta el Szomjas György Mr. Universe című filmjének főszerepét.

Az első versenyek

Magyarországon az első, testépítéssel kapcsolatos versenyeket – olvasható a Body Builder magazinban – az 1970-es évek elején rendezték meg. Néhány lelkes Testnevelési Főiskolás, köztük Bitter István szervezte meg az első fekvenyomó bajnokságot 1969-ben, amelyről a Világ Ifjúsága című lap is beszámolt. Bitter István Tasnády Lászlóval alapította meg az Acélizom sportklubot – olvasható Tóth Eszter Zsófia és Szemethy Márk tanulmányában.

A Magyar Ifjúságban, majd az Ifjúsági Magazinban megjelenő első írások természetesen örömmel töltötték el a body building hazai támogatóit, ez azonban nem felelt meg a szocialista embereszménynek – mondta el a Múlt-kor érdeklődésére Tóth Eszter Zsófia. A történész rámutatott: bár a hatalom a tömegsport feltétlen támogatójának hírében állott (labdarúgás, olimpiai sportágak kiemelt támogatása), a gyakorlatban ennek az ellenkezőjének lehettünk tanúi: balatoni strandokon fekvő fürdőzők sörrel a kezükben.

Az első Magyar Testépítő Bajnokságot 1970-ben rendezték. A sportág vidéki fellegvárának Szeged számított: a Lakóterületi S.E. 1978. július 1-én alakult meg, Eszteró Zsolt visszaemlékezései szerint ez volt az első, hivatalosan is jegyzett body building terem. Akkoriban a legnépszerűbb táplálékkiegészítő a Sportrobi volt, mivel másmilyen magas tejfehérje tartalmú koncentrátumhoz nem is lehetett hozzájutni – írta a szerzőpáros, idézve Illés Norbert szavait, aki egy 2004-es interjújában így korszakolta a hazai body building történetét: „A hazai bodys történelmet és társadalmat nyugodtan bonthatjuk olyan korokra, korosztályokra, hogy az ősbody még a Sportrobi előtt volt, hőskor a Sportrobi idejében és a modern kor, amelynek tagjai már nem élhették meg az élményt.”