Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
2012. június 11. 11:56 Tóth Eszter Zsófia – Murai András:
Ha azt mondom Ifjúsági Magazin, azt mondod Veres Pál. Ha azt mondom szexuális tanácsadás, azt mondod „Válogatott magánügyek” - és egyszerre idézzük fel az IM rovatában évtizedekkel ezelőtt olvasott számtalan képtelennek tűnő levelet. Mint közös múlttal rendelkező élményközösség tagjainak, úgy hozza működésbe a 30-as, 40-es generáció emlékezetét az Ifjúsági Magazin, mikor szóba kerül barátaink, ismerőseink körében, hogy készülő kötetünkhöz (Szexualitás a szocialista időszakban) írunk egy fejezetet arról, hogyan ábrázolta a tinikorosztálynak szánt lap a szex, szerelem, testiség témáit.
A Kommunista Ifjúsági Szövetség irányítása alá tartozó Ifjúsági Magazin koncepciója indulásától kezdve, hogy közvetlen kapcsolatot építsen ki a fiatal olvasókkal: az ő leveleik, kérdéseik, hozzászólásuk a folyóirat számainak számos rovatát és oldalát megtöltik. Az előtérbe helyezett és folyamatosan hangsúlyozott társadalmi párbeszéd, valamint a folyóirat nevelő szándéka, a helyes irány megmutatása a szerelem és a szexualitás területére is kiterjed.
Kezdetben a cikkek, hozzászólások és viták a szerelmet és a szexualitást elsősorban mint elvárt viselkedést, követendő magatartásmintát tematizálták. A téma alapvetően két módszerrel került a lapba: olvasói leveleken keresztül, melyre nem csupán az IM, hanem az olvasók is reagálhatnak, sőt, a levelekből gyakran kerekítettek vitát az újságírók. Másrészről az IM munkatársai is felvetettek témákat, (pl. abortusz, vagy illik-e csókolózni nyilvános helyeken), és az erre reflektáló véleményeket csokorba gyűjtve, az ifjúság aktivitását is bizonyítandó, rendszeresen közölték.
Akkor is és most is felmerül persze a kérdés, reálisak-e az olvasói levelek, ki(k) valóban a szerző(k)? Mivel bennünket most a korabeli diskurzusok érdekelnek, nem az a fontos, hogy az olvasó vagy az újságíró tollából született a cikk, hanem az, hogy a lapban megjelent, márpedig a lap következetesen ugyanazt a szerkesztési elvet követte: egymással különböző véleményeket ütköztetett, melyet végül a főszerkesztő a hivatalos elvárásoknak megfelelő cikkben mederbe terelt, összegzett és értékítéletet mondott.
Tiltások és támogatások, helytelenítések és jóváhagyások hatják át a szexualitásra vonatkozó írásokat. Jól mutatja a nevelő szándékot már az első, szerelemről szóló cikksorozat. 1966-ban S. József kiskunfélegyházi olvasóra hivatkozva, aki szerint a szerkesztőségnek „Ámor számára is helyet kell biztosítani” a lapban, cikksorozat indult „Beszéljünk őszintén a szerelemről” címmel. A vitaindítóban hozzászólók szerint a diákszerelem a „szerelmesek belső vonzalma”, „nem cipőpaszta”, amit reklámozni kell, tehát a fiatalok ne csókolózzanak az utcán.
A fiatalon kötött házasságot is meggondolatlanságnak tartották, mert abban az életkorban a felnőtt életre kell készülni és nem a nemiségre koncentrálni. A vitazáróban a főszerkesztő arra a megállapításra jutott, hogy „ a lány vagy a fiú arcvonásai, szeme fénye, hangja izgalmas elektromosságot indukál társában – ez mindenképpen titokzatos jelenség.” Ideális serdülőszerelemnek azt tartották, amely magasabbrendű kézfogással jár együtt: „amikor nem mindegy, miért fogják a fiatalok egymás kezét, és ha együtt haladnak, nem mindegy, merre tart az útjuk”. A főszerkesztő elítélte azt a testi kapcsolatot, amely „igazi vonzalomtól, szerelemtől mentesen, sportos játékossággal, szenvtelen felelőtlenséggel fejlődik ki.” Igaz szerelem esetén is a szexuális kapcsolatot 18 éves koron túl tartották „természetes szükségletnek”.
A cikk folytatása a Múlt-kor magazin nyári számában
Támogasd a 
szerkesztőségét!
