Aki nincs ellenünk, az velünk van
2012. május 22. 10:17
Mit gondolt Kádár János – aki a napokban lenne száz éves – a szocializmus reformjának politikai, ideológiai határairól, a baloldaliság tartalmáról, a nem nyilvánosságnak szánt kulisszák között?
A Kádár-korszak történeti megközelítésének fő tartalmának népszerű, eladható figyelemfelkeltésre alkalmas területei – 1956 utáni megtorlások, állambiztonság tevékenysége, szerepe a „társadalmi béke” ellenőrzésében – mellett érdemes olyan mozzanatokra is fókuszálni, amelyek árnyalják a rendszer működését ill. névadójának szerepét (az erkölcsi felelősség kérdésének megkerülése nélkül).
Kádár János születésének centenáriuma óhatatlanul – ellentétes tartalmú – indulatokat, érzelmeket gerjeszt személyével és a korszakkal összefüggésben. A „nemzetáruló bolsevik” jelzős összetételtől, az „atyáskodó, békét teremtő, megfontolt kompromisszum kereső”-ig széles lehet az értelmezéseket megjelenítő skála. Az erkölcsi felelősség alóli felmentés igénye, a „békés építőmunka” relatív jólétét hangsúlyozó, ill. a morális, politikai felelősséget soha meg nem kérdőjelező, elítélő attitűd, megközelítés együtt jelentheti egy korszak megítélésének kereteit.
Mit gondolt Kádár János a „szocializmus„ reformjának politikai, ideológiai határairól, a baloldaliság tartalmáról, a nem nyilvánosságnak szánt kulisszák között? A felszínre bukkanó gondolatok néha meghökkentő nyers őszintesége teszik érdekessé ezeket a találkozókat ill. a róluk készült összefoglalókat. Természetesen vezető testületi (KB, PB) üléseken gyakran elmondta véleményét Kádár egyes aktuális témához kapcsolódva, de terjedelmi okokból is egy rövidebb dokumentum érzékletesen rögzíthet elvi megfontolásokat. A hatvanas évek közepétől – párhuzamosan a felülről irányított társadalmi kegyezésre alapuló konszolidálódó rendszer kiépülésével – több olyan négy vagy több-szemközti találkozóról készült összefoglaló feljegyzés, amely az MSZMP és más nyugat-európai baloldali pártdelegációk megbeszélésén elhangzottakat rögzítette.
Ezeken a megbeszéléseken több (nyugati) tárgyalópartner hangsúlyozta azt az oldott légkört, amelyben – Kádár közvetlenségre törekvő személyiségéből is következően – valódi, őszinte véleménycsere erősítette a (keleti blokk többi országaihoz képest eltérő) a kádári hatalomgyakorlás jellegéről kialakult benyomásokat.
Simon István cikke a kapcsolódó dokumentumokkal a Magyar Országos Levéltár oldalán
Támogasd a 
szerkesztőségét!
