Az első amerikai fekete önkormányzat
2012. március 5. 14:43
Még el sem rendelték a rabszolgák felszabadítását, amikor egy kis amerikai fekete közösség lehetőséget kapott arra, hogy önellátóan gazdálkodva, ügyeit saját maga intézve ízlelhesse meg a szabadságot.
Mitchelville arról nevezetes, hogy ezen a településen szervezték meg a felszabadított rabszolgák első önkormányzatát az amerikai polgárháború idején, néhány hónappal Abraham Lincolnnak a feketék emancipációjáról szóló nagyhatású beszéde előtt. Most, 150 évvel az események után, helyi aktivisták, történészek és kutatók azon fáradoznak, hogy megőrizzék a település emlékét az utókornak.
A tervek között szerepel egy „nemzeti szabadság park”, egy oktatói-örökségvédelmi központ, de terveznek ásatásokat, genealógiai kutatásokat, valamint egy korhű skanzent is felépítenének. A Mitchelville Preservation Project elnevezésű nonprofit szervezetet a város névadója, Mitchell tábornok leszármazottja, Priscilla Mitchel és az egyik felszabadított rabszolga egyenesági leszármazottja, Johnnie Mitchell vezeti.
Nem sokan hittek bennük
Miután Hilton Head 1861-ben az unionista csapatok kezére került, a sziget rabszolgáira ráköszöntött a szabadság, amelynek a szele több száz környékbeli sorstársukat is megérintette. A hadsereg először barakkokban szállásolta el a rabszolgákat, de miután a körülmények elviselhetetlenné váltak, Ormsby MacKnight Mitchel tábornok úgy döntött, hogy megvalósítja tervét: a Port Royal Experimentet, amely az első önellátó fekete közösség volt. Az északon élő fehérek között többen is akadtak, akik kétségüket fejezték ki a projekt életképességét illetően.
Mitchell parancsba adta a Hilton Head-i és a környező szigeteken élő rabszolgák felszabadítását, majd területet kerített el az egykori rabszolgák városának felépítésére, ahol negyedhektáros parcellákon mindenki növényt termeszthetett. Az itt élők földet vettek, szavaztak, munkabér fejében földet műveltek, krumplit és zöld árut termesztettek. Sőt bevezették a kötelező oktatást is a 6 és 15 év közötti gyermekek között, ami az első ilyen tartalmú rendelkezés volt Dél-Karolinában.
„Fontos lépés volt a gyermekek távoltartása a földektől” – mondta el Monica Tetzlaff, az Indiana Egyetemen működő Civil Rights Heritage Center munkatársa. „A missziót végző tanárok meleg fogadtatásban részesültek, ételt kaptak a helyiektől és segítettek az iskolák állagának megóvásában” – fejtette ki.
Amikor 1865-ben véget vért a polgárháború, és a hadsereg is eltávozott, az egykori rabszolgák zöme részes bérlő lett: a birtokos földjén a saját terményeit gondozta, de egy részét be kellett szolgáltatni a magokért és eszközökért cserébe. Ez sokaknak mégis nagy lehetőséget jelentett, mivel ingóságokra tehettek szert a 4 és 12 dolláros havi bérükből.
Kik voltak a gullahok?
Hilton Head és a környező részek lakói az amerikai polgárháború után saját kultúrát hoztak létre, amihez eltérő nyelvi dialektus párosult. A gullahok két államban éltek, Dél-Karolinában és Georgiában. Őseik rabszolgaként érkeztek Charleston és Savannah kikötőjébe az afrikai Sierra Leone-ból. Több olyan amerikai hírességet is ismerünk, akinek gullah vér csordogál ereiben: a jelenlegi First lady, Michelle Obama, az énekes James Brown, a zeneszerző Chubby Checker, Chris Rock komikus, színész, valamint Clarence Thomas politikus és a neves ökölvívó, Joe Frazier is gullah gyökerekkel rendelkezik.