Félrelépni szabad

2012. február 20. 20:29

A John F. Kennedy és szeretője, Mimi Beardsley viszonyáról újonnan megjelent részletek ismét a figyelem középpontjába állították a fehér házi tiltott kapcsolatok hosszú történetét. Thomas Jeffersontól kezdve, Franklin Delano Roosevelten át Bill Clintonig az elnöki botrányokon való csámcsogás ugyanúgy meghatározta az amerikaiak életét, mint a Super Bowl vagy az almás pite. Azonban az idők változnak, ahogyan az emberek magatartása és a technológia is – egyre jobban lerövidül az az idő, ami alatt a választópolgárok megtudják, hogy mégse olyan makulátlan az általuk piedesztálra emelt elnök múltja.

Elmúltak azok az évek, amikor egy szeretővel vagy egy prostituálttal történő affér az elnök halála után csak évtizedekkel később derült ki egy frissen előkerült memoárból; a politikusok arcpirító, a félrelépést bizonyító sms-eiről akár már a választási verseny időszakában, bőven hivatali idejük lejárta előtt értesülünk. Az embereknek a pletyka utáni olthatatlan szomjúsága egyre csak nő, a sajtó pedig egyre inkább hajlandó kielégíteni a szaftos részleteket érintő igényeket. Az még nem tisztázott, hogy az elnöki enyelgések ténye valóban árt-e a jelöltek jövőbeni kilátásainak vagy az elhunyt vezetők szellemi örökségének: sok politikus becsületén egy hangos botrány sem tud foltot ejteni, sőt olyanok is akadnak, akik profitálhatnak ebből.

Az emberek is megértőbbek

„Egyre inkább elnézőbbek vagyunk, mikor rádöbbenünk arra, hogy ez az egész amerikai történelem alatt mindig is így volt” – mondta Doug Wead, az elnökök életét kutató történész, a Minden elnök gyermeke című könyv szerzője. „A szex az élet része, a korrupció pedig mindig is a hatalom velejárója volt. Ahol vannak emberek, ezek a dolgok állandóan megtörténtek és meg is fognak történni. Ez egy olyan jelenség, amely túlmutat a kultúrákon, vallásokon és népeken” – tette hozzá.

George Washington

Hiába az alapító atyák iránti babonás tisztelet, a különféle szóbeszédek már az első elnökkel kapcsolatban is fel-felröppentek. A mai napig vitatott pletyka szerint George Washingtonnak rabszolgától született az egyik gyermeke. Sokkal erősebb lábakon áll viszont az az állítás, miszerint Thomas Jefferson meglehetősen hosszú ideig tartó viszonyt folytatott a rabszolga Sally Hemingsszel, akitől nem kevesebb mint hat gyermeke született.

Innentől kezdve a félrelépő elnökök sora igen hosszúra nyúlik. Grover Cleveland házasságon kívüli gyermek apja lett, még az 1880-as évekre visszanyúló első elnöki ciklusát megelőzően. Az 1910-es évek elején Theodore Rooseveltnek hosszan tartó viszonya volt felesége titkárnőjével, Lucy Mercer Rutherforddal, valamint saját titkárnőjével is. Ráadásul Lucy volt az – és nem a felesége –, aki az elnök mellett volt, mikor az meghalt.

Lyndon B. Johnson

Warren Harding, Dwight D. Eisenhower, Lyndon B. Johnson, George H. W. Bush – mindannyiuk félrelépéseiről vannak megerősített vagy alá nem támasztott pletykák. „Rengeteg olyan hibát ismerünk, amit az Egyesült Államok elnökei követtek el, de sok rejtett titokról még nem beszélhetünk, hiszen azt jól elzárták a nyilvánosság elől. Ennek egyik oka az, hogy a férfi dominanciájú sajtó egy kimondatlan paktumot kötött az elnökökkel, hogy titokban tartsa a privát találkozásokról hallottakat vagy látottakat” – mondta Barbara Perry, a charlotteville-i Virginia Egyetem Miller Központjának főmunkatársa, Kennedy elnökségének elismert szakértője.

Mivel a legtöbb hír eddig a rádión, a nyomtatott sajtón keresztül és a tévéből jött, azokat könnyebb volt kontroll alatt tartani. Például Clevelandet annak ellenére választották elnökké, hogy közismert tény volt a zabigyereke. Valószínűleg mindez azért történhetett meg, mert úgy döntött, hogy nagy nyilvánosság előtt őszintén beszámol róla.

Franklin Delano Roosevelt

Roosevelt elnöksége idején az amerikaiak többsége nem volt tisztában azzal, hogy főparancsnokuk tolószékbe kényszerült. Az ilyen jellegű részletek a Twitter, a YouTube és az okostelefonok korában elképzelhetetlen, hogy ne szivárogjanak ki egyből. Bill Clinton és gyakornoka, Monika Lewinsky viszonya azonban – Perry szerint – fordulópontot jelentett: az elnöki afférok kijöttek az árnyékból, s a bulvárlapok címlapjára kerültek. Ennek ellenére – paradox módon – Clinton népszerűsége az eset kirobbanása után jelentősen megugrott.

Valójában, amint a média előjött a sorozatos elnöki botrányokkal, úgy tűnt, a közvélemény egyre inkább elfogadó módon kezdte kezelni a témát – állítja James Pfiffner, a Virginia állambeli arlingtoni George Mason Egyetem professzora. És most, habár Kennedy és Roosevelt szerelmi viszonyai is napfényre kerültek, mindkét férfi ugyanolyan elismertségnek örvend, mint annak idején. „Nelson Rockefellernél az elnöki küzdelemben való részvétel végét jelentette, hogy kiderült róla: elvált ember” – mondta Pfiffner. „De Ford már átlépte ezt az akadályt. Sőt a most zajló elnökválasztás során már az sem kizáró tényező, hogy Gingrich házasságtörést követett el.”

Az amerikaiak véleménye továbbra is megoszlik az elnöki flörtöléseket illetően. Bár egy 2009-es Gallup-felmérés szerint az emberek 92 százaléka erkölcsileg rossznak minősítette, ha egy házas ember viszonyba bonyolódik, azonban a megkérdezetteknek több mint a fele azt mondta, nem nagyon zavarja őket az ilyesfajta elnöki ügy.

Bill Clinton és Monica Lewinsky

„Sokak szemében általános közöny tükröződik az eseményeket nézve, ami abból a feltételezésből is eredhet, hogy azoknak a férfiaknak, akik elnökök szeretnének lenni, szükségük, illetve hajlamuk van az efféle akciókra” – mondta Perry. „Clinton, Kennedy, Roosevelt mind karizmatikus emberek voltak erős személyiséggel és ugyanakkora étvággyal, és ez a fő ok, amiért az emberek szeretik őket.”

„Lehet valami abban, hogy az elnökválasztáson induló, hatalmas egójú politikusok kevésbé hűségesebbek lennének, mint az átlagemberek? Nem tudom a választ, mindenesetre érdekes kérdés” – így Perry. „Ha minden embert eltiltanánk az elnökségtől, akinek volt valaha szerelmi viszonya, mi magunk szüntetnénk meg a legnagyobb formátumú vezetőket” – tette hozzá.