Nem érte el célját a kubai embargó

2012. február 14. 14:24

A blokád támogatói jogos intézkedésről beszélnek, szerintük ez csupán azt az elnyomó kommunista kormányt sújta, amely már évtizedek óta csípi Washington szemét. A kritikusok viszont elhibázott lépésnek tartják, mondván, a gazdasági embargót a politikai vezetés helyett az átlag kubaiak szenvedik meg. Azt azonban mindenki elismeri, hogy a gazdasági jellegű intézkedésekkel az eredeti célt, Fidel Castro, vagy öccse, Raúl Castro megbuktatását (likvidálását) nem sikerült elérni.

„Eltelt az idő, de még mindig hatályban van” – mondja Wayne Smith, aki 1961-ben fiatal amerikai diplomataként szolgált Havannában, abban az időben, amikor a két ország kapcsolata végzetesen megromlott. „Tárgyalunk az oroszokkal, a kínaiakkal, még Vietnammal is normális kapcsolatunk van” – így Smith. „Mindegyikőjükkel kereskedünk. Miért pont Kubával nem?” – értetlenkedik a volt diplomata.

A totális embargó első jele az volt, amikor John F. Kennedy arra kérte sajtófőnökét, hogy vegyen annyi H. Upmann kubai szivart, amennyit csak tud; a férfi végül 1200 darabbal tért haza.

Eisenhower kezdte

Kereskedelmi korlátozásokat már Kennedy elődje, Dwight D. Eisenhower amerikai elnök is hozott, de a teljes embargó meghirdetése Kennedy nevéhez fűződik, amire 1962. február 3-án került sor, a következő magyarázat kíséretében: „a kínai-szovjet kommunista támadáshoz Kuba nyíltan csatlakozott”. Az embargó négy nappal később lépett érvénybe, abban az évben, amikor a CIA-vezette puccskísérlet csúfos kudarccal zárult a Disznó-öbölben.

Az évfordulót érthető módon nem kísérték hangos fanfárok a tengerentúlon, a kongresszusi képviselőktől csak egy szerény nyilatkozatra futotta, amelyben a blokád fenntartása mellett tesznek hitet. A keménykéz politikájának támogatói ma már elismerik, hogy a múltban gyökerező stratégiai aggodalmak (szovjet expanzió, a kubai forradalom exportálása) mára érvényüket vesztették.

Az embargó folyamatosan téma a karibi szigeten, ahol minden hiányért – legyen szó orvosi eszközökről vagy vasútépítkezésekhez használt betonról – az amerikai intézkedéseket okolják. Az ország képviselői rendre átkokat szórnak Amerikára az ENSZ előtt, s Washingtont egyenesen genocídiummal vádolják.