Az atlanti csata titkait kutatják a búvárok

2012. február 3. 10:45

1942 első hat hónapjában hajó hajó után süllyedt el az Egyesült Államok keleti partjaitól néhány mérföldre. Itt, Észak-Karolina állam határa mentén voltak a legkedvezőbb feltételek ahhoz, hogy a német tengeralattjárók lesben állva figyeljék a kiszemelt célpontokat. A partokon a civil lakosság látta a robbanásokat, ahogy a tengeralattjárók több tonna űrtartalmat kísérnek a hullámsírba, többet mint a háború teljes ideje alatt a japán haditengerészet a Csendes-óceánon.

A német tengerészek ezt az időszakot „amerikai lövési szezonnak” nevezték. A vérontásra vonatkozó becslések széles skálán mozognak, az egyik felmérés szerint ebben az időben 154 hajó süllyedt el és több mint 1100 emberélet veszett oda Észak-Karolina partjainál. „Mindig meglep, hogy ez nem egy magától értetődő és mindenki által ismert tény. Ez volt az a háború, mely az Egyesült Államokhoz a legközelebb zajlott” – mondja a tengeri régészéttel foglalkozó Joe Hoyt. „Hat hónapig majdnem minden napra jutott egy süllyedés. Szerintünk ez az amerikai történelem egyik legfontosabb része.”

Hoyt szerint 50-60 szövetséges, a tengelyhatalmakhoz tartozó vagy kereskedő hajó roncsa fekszik Észak-Karolina partjai mentén. A Hoyt vezette csapat négy nyarat töltött a tengerfenéken, második világháborús hajóroncsokat keresve. A szonár tavalyi merülése során 47 roncsot találtak. A projekt végső célja az, hogy átfogó jelentést készítsen a háborús maradványokról, feltérképezze a helyszíneket és relikviákat hozzon felszínre a múzeumoknak, esetleg a filmkészítőknek. A csapat munkáját megkönnyíti a Woods Hole Oceanográfiai Intézet által biztosított háromdimenziós kamera és a távirányítóval működtethető berendezések.

A háromdimenziós kamerák lehetővé teszik a roncsok teljes feltérképezését akár az iroda székében ülve is. „Láthatjuk a torpedó okozta sérülések helyét vagy az egyéb sérülések mértékét. Mikor a víz alatt vagyunk, a hajónak csak egy részét látjuk, nem tudunk egyet hátralépni és az egészet megcsodálni." Evan Kovacs, a Woods Hole háromdimenziós fotózásért felelős igazgatója szerint – aki már több roncsot is fotózott, köztük a USS Monitort és a Titanicot–: „a 3D perspektívájának egyik legjobb oldala a magával ragadó minőség. A víz alatt vagy, cápákkal körbevéve. Itt van mindennek a belseje, minden hihetetlenül látványos és valóságos.”