Háború folyik a lelkekért a zsidók és a palesztinok között

2011. november 21. 09:14

Összesen mintegy százezer sírt fényképeznek le, a képeket digitalizálják, elnevezik, majd az interneten mindenki számára elérhetővé teszik. Az ötletgazdák szerint ezzel a látogatókat kívánják segíteni, akiknek jelenleg a rendezetlen sírkövek és a magasra gyűlt szemét között kell átverekedniük magukat. Annak ellenére, hogy a terület a világ legrégebbi folyamatosan működő temetője, éveken át elhanyagolták.

A munka 2008-ban vette kezdetét, azóta mintegy 40 ezer síremléket sikerült feltérképezni; a projekt várhatóan 2012 végén ér véget. Van viszont körülbelül 50 ezer olyan sír, amelynek dokumentálását a síremlék kora vagy elhelyezkedése miatt egyszerűen nem tudják elvégezni. „A területet azóta használják temetkezésre, mikor Jeruzsálem először adott magáról életjelet” – mondta el Moti Shamis, a projekt egyik résztvevője. „A temető a város tükre; amikor háború van, több sírt látunk, amikor újabb zsidók érik el a várost, a nevek is változnak” – tette hozzá.

Sok más, a várost érintő eseményhez hasonlóan ezt a projektet is át- és átszövi a politika. A résztvevők ugyanis a telepes mozgalommal szoros kapcsolatban álló Elad tagjai. A szervezet azért küzd, hogy a zsidók „visszafoglalják” Kelet-Jeruzsálemet, s szabotáljanak minden olyan kísérletet, amely a palesztinokkal kötendő béke alapjait fektetné le. Az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó szervezet ezzel azt kívánja megakadályozni, hogy az arabok teljesen birtokba vegyék a palesztin állam fővárosának kiszemelt keleti városrészt.

A zsidók háromezer éve kezdték el temetni halottaikat a később Olajfák hegyére keresztelt területen. Az évszázadok során mind többen hivatkoztak Zakariás könyvére, amelyben az áll, hogy a Messiás a kettéváló hegy felől közelíti meg a várost, s a hegyre temetettek lesznek az elsők, akik feltámadnak poraikból.

Számos olyan templomot építettek Kelet-Jeruzsálemben, amelyek mind Jézus életével hozhatók összefüggésbe. A temetőben azonban nem csak zsidó sírok vannak: a keresztény emlékek közül kiemelkedik Fülöp herceg édesanyjának, valamint a bolsevikok által kivégzett Jelizaveta Fjodorovna orosz nagyhercegné sírja.

Ezekre azonban nem terjed ki az Elad projektje, amely természetéből fakadóan kizárólag a zsidó sírok megőrzését tekinti feladatának. Köztük számos olyan síremlék van, amely a második templom idején épült, de itt található meg a középkori itáliai tudós, Obadiah ben Abraham sírja is.
1948-ban Izrael állam kikiáltásakor a zsidók elveszítették a temetőt, amely a következő 19 évre Jordániához került. A Hasemita Királyság azonban nem bizonyult jó gazdának: Ammán a sírok egy részét a közeli katonai táborhoz vezető út kikövezéséhez használta fel, a temető többi részét pedig hagyta lepusztulni. Izrael végül 1967-ben, a hatnapos háború során foglalta vissza az Olajfák hegyét.

A temetőben található többek között a litvániai születésű Eliezer Ben-Yehuda, a héber nyelv megújítójának sírja, s mellette fekszik Menachem Begin egykori miniszterelnök – bár ezt a tényt a szerény sír elmulasztja megemlíteni. Begin egyébként maga akarta, hogy itt temessék el (a családnak amúgy külön temetője van), mivel itt nyugszik két, a britek által 1947-ben halálra ítélt, öngyilkosságot elkövető társa is.

Egyesek a zsidó-palesztin "sírháború" újabb fejezetének tartják a projektet, mindkét fél azon fáradozik, hogy a hősi halottakkal erősítse meg igényét a szent városra. Tavaly az izraeli hatóságok azzal vádolták meg az Izraeli Iszlám Mozgalmat, hogy 300 sírt készített, helyreállítandó a nyugat-jeruzsálemi muzulmán temetőt. Erre a muszlimok azzal vágtak vissza, hogy komoly kritikát fogalmaztak meg a Tolerancia Múzeumának felépítéséről szóló izraeli kezdeményezéssel kapcsolatban.