Jezsuiták a diktatúrában

2011. november 18. 16:28 MTI

Forrai Tamás, a jezsuita rend magyarországi rendtartományának tartományfőnöke a könyvbemutatón kiemelte: huszonegy évvel a rendszerváltás után még mindig rengeteg fehér folt van az egyháztörténetben. A jezsuiták magyarországi rendtartománya, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) és a L'Harmattan Kiadó közös kötetéről szólva megjegyezte, hogy "ha nem vonjuk le a tanulságokat, nem tudunk továbbmenni". Megdöbbentő számnak nevezte, hogy összesen több mint ezer év börtönre ítéltek magyar jezsuitákat a kommunizmus éveiben. Mint mondta, a kötet arról is szól, hogy "rendtársaink mennyire tudtak hitelesen nemet mondani a rosszra", és meglátása szerint "tiszta maradt az üldöztetés alatt a magyar provincia".

Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központjának igazgatója közölte: a jezsuiták 1949-ig dinamikusan fejlődtek, A szív című lapjuk példányszáma pár százról sok ezerre emelkedett néhány év alatt 1945 után. A magyarországi jezsuita rendtartomány a legvégsőkig bízott abban, hogy nem számolják fel őket, ám ebben a reménységükben csalódniuk kellett. Mivel ez a korszak közel van időben, lehet hagyatkozni a még élő szerzetesek emlékezetére, vallomásaira, és ezzel a lehetőséggel a kötet él is. Ezenkívül klasszikus levéltári kutatómunkával a szerző felépítette ezt a munkát, miközben olyan hagyatékokat is használt, amelyeket Kismaroson őriznek a ciszterci nővérek - mutatott rá.

Felhívta a figyelmet Balogh Margit arra is, hogy az állambiztonság saját magának sokkal nagyobb munkát okozott azzal, hogy feloszlatta a rendeket, mert így egyenként kellett 1950 után a titkosszolgálat hálózati tagjaival figyeltetnie a szerzeteseket. Az állambiztonság aztán "saját maga gyártotta az ügyeket", hogy biztosítsa saját létjogosultságát, és ennek során a szerzeteseknek elővigyázatosságra, megfontoltságra kellett törekedniük a titkosszolgálattal szemben. Szerepelnek a kötetben olyan jezsuiták is, akik vállalták az együttműködést az állambiztonsággal, hogy rendjük érdekeit jobban tudják szolgálni - fogalmazott.

Kitér a szerző arra is, hogy Mócsy Imre a rend képviseletében Rómában "próbálta menteni a menthetőt" 1948-ban, hogy a Vatikán segítségével megelőzhető legyen a büntetőeljárás Mindszenty József esztergomi érsek ellen. Nem járt sikerrel, az országba már a Vatikán üzenetével érkezett vissza, amely a vértanúság vállalására szólította fel a püspöki kart - tette hozzá Balogh Margit. A kötet szerzője, Bánkuti Gábor történész elmondta: a kutatások során találkozott botlásokkal, emberi gyengeséggel is, és mindezek arra intik az embert, hogy "morális felsőbbséggel ne nyilatkoztasson ki semmit".