Monarchizmus román módra

2011. november 14. 09:16 Múlt-kor

Szimbolikus elégtétel lehetett, hogy öt év után végre újra a nemzethez szólhatott az október 21-én 90. életévét betöltő Mihály király a bukaresti parlamentben szervezett ünnepi ülés keretében. A világháború után száműzetésre ítélt uralkodó a törvényhozás két háza előtt tartotta meg beszédét. Mihály ebben kijelentette: egy nemzetnek nem lehet jövője a múlt tisztelete nélkül, a korona nem a múlt része, s a megkoronázásakor tett esküje szellemében munkálkodik ma is az ország érdekében. A monarchia restaurálását azonban egy szóval sem említette.

Történelmi gesztus

A beszéd történelmi jelentőségét mutatja, hogy a különböző értelmiségi fórumokon ismét megindult a társadalmi párbeszéd arról, van-e esély az államforma megváltoztatására keleti szomszédunknál. Mihály „expozéjának” fogadtatását nagyon pozitívnak tartja Stefano Bottoni, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki történelmi gesztusnak, az "életmű megkoronázásának" nevezte az eseményt.

A királyság intézményével szembeni ellenérzés elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az uralkodó beszédén nem volt jelen Traian Basescu államelnök és Emil Boc miniszterelnök sem. Ezt jelzésértékűnek tartja Zahorán Csaba, a Terra Recognita Alapítvány elnöke. A történész hozzátette: egy román lap meg is állapította, hogy bár a politikai elit jó része nagy tisztelettel fogadta Mihályt a parlamentben, a monarchia visszaállítását szinte semelyik politikai erő, még az ellenzék sem tartja igazán reálisnak; Emil Constantinescu volt elnök egyenesen lehetetlennek nevezte – tette hozzá.

Mihály a román parlamentben

A bolgároknak sem sikerült

Nem úgy a román polgárok, a hírek szerint ugyanis napról napra növekszik az alkotmányos monarchia visszaállítását támogatók tábora az országban – állítják politikai elemzők. A Múlt-kor érdeklődésére válaszolva Zahorán Csaba elárulta: pontos számok erre vonatkozóan nincsenek, de egy szociáldemokrata politikus és szociológus – Mihály parlamenti beszédét kommentálva – úgy nyilatkozott, hogy a társadalom 12%-a szimpatizál a monarchiával. Stefano Bottoni egy ezzel párhuzamos tendenciára is felhívta a figyelmet, jelesül arra, hogy fokozatosan nő azoknak a tábora, akik nosztalgiával tekintenek a kommunizmus időszakára. A királyság visszaállítását azonban ő sem tartja reálisnak. Mint mondta, nem volt még arra példa a posztkommunista országokban, hogy az államforma megváltozott volna. Mihály visszatéréséről szólva a kutató II. Simeon bolgár cár példáját hozta fel, aki kényszerű emigrációja után hazája miniszterelnöke lett, amely tisztséget négy évig birtokolta.

A monarchisták ügyét az is gyengíti, hogy Mihály most múlt 90 éves, de nagy akadály az is, hogy Mihálynak nincs fiúgyermeke, csak öt leánya – emlékeztetett Zahorán Csaba, aki hozzátette, 1997-ben Mihály módosította az uralkodói ház szabályát, és legidősebb leányát, Margit hercegnőt nevezte ki örökösének, nemrég pedig egy fiúörököst is megnevezett, egyik unokája, Miklós herceg személyében.

Basescu vs. Mihály

Még ha a társadalom támogatását élvezné, a politikai elit biztosan nem nézné jó szemmel, ha a király restaurálni tudná a monarchiát. (legutóbb Calin Popescu Tariceanu, a PNL képviselőházi frakcióvezetője viszont úgy nyilatkozott: ha a román állampolgárok úgy fognak vélekedni, hogy a monarchia egy lehetőség, támogatja az elképzelést.) Általános megütközést keltett értelmiségi és politikai körökben a román államfő korábbi kijelentése, amely szerint Mihály elárulta a román nemzeti érdeket 1947-ben, mikor lemondott a trónról. Basescu egy televíziós műsorban egyenesen az „oroszok lakájának" nevezte a volt uralkodót. „Nekünk és a történelem számára Antonescu marad a felelős a zsidó és a cigány holokausztért. Senki sem említi, hogy a román államnak akkor volt egy államfője is” – mondta, emlékeztetve arra, hogy Antonescu „csupán” miniszterelnök volt.

Mihály és Chamberlain 1938-ban

Stefano Bottoni szerint a nyugatiak segítségében a végletekig bízó király erkölcsösen cselekedetett, s mindent, amit a tett, a hazájáért tette, nem ő tehető felelőssé a később bekövetkezett változásokért, a kommunista hatalomátvételért. Basescu azonban egy kellemetlen igazságra mutatott rá, amikor a kiugrásról beszélt – mondta a kutató –; a szovjetizálás azonban elkerülhetetlen volt, ezért felvetése történelmietlen, hiszen nem volt alternatíva előtte: az olasz és a magyar út közül Mihály az előbbit választotta.

A román média felhívta a figyelmet arra, hogy az államfőnek a király lemondásáról kifejtett véleménye ellentétben áll azzal a tanulmánnyal, amely alapján 2006-ban Basescu is elítélte a romániai kommunizmust. Ez megállapítja, hogy Mihály királyt a kommunisták mondatták le, és nem önszántából távozott az országból. Az egyik román történész, Marius Oprea szerint Mihály király az 1940-ben kezdődött romániai holokausztért sem tehető felelőssé, hiszen akkor Antonescu katonai diktatúrája uralta az országot, a királynak semmilyen hatalma nem volt.

Nem volt valódi hatalma

Mihály 1927-ben, mindössze hatéves korában lett Románia királya. Mikor apja, a trónról korábban egyszer már lemondott II. Károly hazatért, visszavette fiától a koronát, Mihályt pedig Gyulafehérvár nagyvajdájának tette meg. 1940-ben, Ion Antonescu fasiszta diktátor hatalomra kerülésekor Mihályt a parlament jóváhagyása nélkül ültették trónra, Bukarestben megkoronázták, igaz, valódi hatalomra Antonescu mellett nem igen számíthatott. A Conducator Vasgárdája iszonyú bosszúhadjáratba fogott, az antiszemita intézkedéseknek rengeteg zsidó esett áldozatul.

Anna Bourbon–pármai hercegnő és Mihály 1951-ben

A második világháborúban Mihály puccsot kísérelt meg: kapcsolatba lépett a szövetségesekkel, majd letartóztatta és a román kommunistáknak átadta Antonescut, végül a Szovjetunió oldalán hadba lépett Németország ellen. A szovjet invázióval párhuzamosan a román kommunisták átvették az ország irányítását, aminek következtében Mihály ismét valódi hatalmi jogosítványok hiányában volt kénytelen uralkodni. Miután a kommunistákkal elmérgesedett a viszonya, csak idők kérdése volt, hogy mikor teszik őt partvonalon kívülre. Erre 1947. december 30-án került sor, amikor a kommunisták felszólították Mihályt, hogy mondjon le a trónról. A királyság megszüntetésekor kihirdették a népköztársaságot, Mihályt és a királyi család néhány tagját pedig kiutasították az országból.

A száműzött

Érdekes, hogy Mihály korábbi nagy ellenfele, Ion Iliescu elismerésre méltó bátor tettnek minősítette Mihály részvételét az 1944. augusztus 23-i kiugrásban – hívta fel a figyelmet Zahorán Csaba. A történészek többsége szerinte tisztában van azzal is, hogy lényegében a Mihály által lebonyolított sikeres kiugrás juttatta vissza Észak-Erdélyt Romániának, és hozzájárult a második világháború lerövidítéséhez is. Nagyjából abban is konszenzus van, hogy 1944–1947 között, amikor továbbra is az ország uralkodója volt, nem volt reális esélye megakadályozni a kommunista hatalomátvételt, hiszen arra mindenhol sor került, ahova a Vörös Hadsereg bevonult. Persze olyan véleménynek is vannak, hogy a szövetségesek oldalára való átállás 1944 nyarán Románia kapitulációjával volt egyenlő, sőt a nacionalista értelmezések Mihályt teszik felelőssé a szovjet megszállásért és Antonescu kivégzéséért, és előszeretettel hangoztatják, hogy a király kitüntetést kapott Sztálintól – mondta el a kutató.

1948-ban Mihály a Románia királya cím helyett a Hohenzollern hercege titulust kezdte használni, amiről idén májusban mondott le. Később, miután kijelentette, hogy a trónfosztás illegitim, őt magát pedig erőszakkal kényszerítették a lépésre, ismét a királyi címet használta. Csak 1992-ben, három évvel a romániai forradalom után térhetett haza; a húsvéti ünnepségekre érkező királyt Bukarestben milliós tömeg fogadta. Ez riadalommal töltötte el Ion Iliescu román államelnököt, ezért öt évig megtiltották Mihálynak, hogy újra román földre lépjen.

Úriemberként viselkedett

Stefano Bottoni a Múlt-kornak példamutatónak nevezte azt, ahogyan Mihály király kezelte a helyzetet. „Úriemberként viselkedett, még a kilencvenes években is, pedig számtalan megaláztatás érte” – fogalmazott. A történész kiemelte: Mihály nemzetegyesítő személyiség, aki nagy népszerűségnek örvend, s a világháborús szerepvállalása, Észak-Erdély visszaszerzésére tett lépései ellenére az erdélyi magyarok is kedvelik.

Zahorán Csaba rámutatott: bár 1947-ig I. Mihály király népszerű volt a lakosság körében, 1989-re a monarchia megfogyatkoztak, a kommunista diktatúra pedig jelentős változásokat okozott a román társadalom szerkezetében. Mégis, Ion Iliescu és az általa vezetett posztkommunista Nemzeti Megmentési Front annyira tartott tőle, hogy sokáig megakadályozták Mihály visszatérését, még magánemberként is. A kilencvenes évek elején sokak számára Mihály és az alkotmányos monarchia akár egy olyan politikai opciónak is tűnhetett, amely esetleg sikeresen vezethetné át az országot a kommunizmusból a demokráciába.