Foglald el a Wall Street-et: milliomosok egykor és ma

2011. október 28. 10:35 The New York Times

Amikor az első szövetségi jövedelemadót kivetették 1913-ban, a háztartások leggazdagabb 0,1 százaléka birtokolta a nemzet jövedelmének 8,6 százalékát. A recesszió kezdetekor, 2007-ben ez az érték már 12,3 százalék volt. Ráadásul egy igen zártkörű klub, a leggazdagabb 0,01 százalék többet hasít ki a nemzeti jövedelemből, mint előtte valaha. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Foglald el a Wall Street-et! mozgalom joggal mondhatja, hogy a gazdasági mutatók igazságtalan módon billentek el a gazdagok felé: a leggazdagabbak a nemzeti vagyon nagyobb részét tartják a markukban, és összességében nagyobb a jövedelmük, mint a nagy gazdasági világválság óta bármikor. A tüntetők a legjobb helyet választották ki a demonstrációikhoz, ugyanis New Yorkban és környékén számos, a leggazdagabb egy százalékba tartozó személy él.

John D. Rockefeller 1885-ben

Nehéz azonban pontosan összehasonlítani a jelenlegi mutatókat a régebbi korok adataival, ugyanis a gazdagságot csak megbecsülni lehet, a jövedelem pedig a vagyonosság felmérésének csupán egyetlen módja. Az 1890-es évek végén egy amerikai munkás heti átlagbére kevesebb, mint tíz dollár volt, míg John D. Rockefeller számszerűsítve körülbelül 192 ezer dollárt vitt haza hetente. Branko Milonovic, a Világbank kutatócsoportját vezető közgazdász becslése szerint az amerikai üzletember 1937-es halálakor Rockefeller befektetéseiből befolyó éves nyeresége megegyezett 116 ezer amerikai munkás bevételeivel, míg ma Bill Gates éves jövedelme 75 ezer munkás éves keresetét teszi ki. „Ha összehasonlítjuk Rockefeller jövedelmét és az átlagbért az Egyesült Államokban, akkor azt látjuk, hogy a szakadék akkoriban sokkal nagyobb volt” – mondta el Milonovic. „Az 1920-as években a jövedelem általános megoszlása körülbelül hasonló volt a maihoz a nagyon magas egyenlőtlenség tekintetében” – tette hozzá.

J. Bradford DeLong, a Californiai Egyetem közgazdásza egyetért Milonoviccsal. „Mivel a gazdaság akkoriban kisebb volt, az 'egy százalék' – John D. Rockefeller, Andrew Carnegie, vagy éppen J. P. Morgan – sokkal hatalmasabbnak tűnt.” Szakértők azonban figyelmeztetnek: nemcsak a jövedelem és a pénz alapján lehet összehasonlítást tenni. „A jobboldaliak azt mondják, annak ellenére, hogy a relatív jövedelem és a gazdagság közötti rés ma körülbelül ugyanaz, az életstílus közötti szakadék a gazdag és a szegény között sokkal kisebb, mint akkoriban” – közölte DeLong. „Ma majdnem mindenki megengedheti magának, hogy annyit egyen, amennyit akar, és akkor nézze meg a Hamletet, amikor akarja, míg egy évszázaddal ezelőtt csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy túl sokat egyenek és Shakespeare-t nézzenek” – tette hozzá.

Jacob S. Hacker, a Yale politikatudománnyal foglalkozó professzora kiemelte, hogy a gazdagság forrása megváltozott, ugyanis míg régen a módosak a vagyonukból, illetve befektetéseikből éltek, a mai gazdagok többsége már pénzügyi és vállalati vezető. A legvagyonosabb gazdagok többet szakítanak ki a nemzeti össztermékből, mint valaha. 1913-ban a leggazdagabb 0,01 százalék a nemzeti össztermék 2,8 százalékát birtokolta, míg Hacker szerint ez az arány 2007-ben már 6 százalék volt.

Emmanuel Saez, a Berkeley közgazdásza szerint a legfelsőbb egy százalék részesedése az elmúlt egy évszázad során 1928-ban érte el a csúcsot, 24 százalékkal. Ezt a rekordot 2007-ig nem sikerült megdönteni. Érdekes azonban, hogy a mai kor gazdagjai nem annyira vagyonosak, mint elődeik. Rockefeller vagyona 1937-ben magasabb volt az akkori GNP-hez viszonyítva, mint a Microsoft vezér Bill Gates-é, vagy a New York-i polgármester Michael Bloombergé.

Gates és Bloomberg a régi idők vagyonosaihoz hasonlóan vagyonuk jelentős részét jótékony célra adja, mindkét milliárdos azon negyven leggazdagabb amerikai között van, akik fogadalmat tettek, hogy vagyonuk legalább felét eladományozzák. Ron Chernow Rockefeller-életrajza felidézi, hogy az amerikai milliárdost Andrew Carnegie inspirálta, aki már 1889-ben papírra vetette, hogy a szegények és gazdagok közötti szakadék a kapitalizmus létét fenyegeti. Az acélmágnás híres mondása volt, hogy aki gazdagon hal meg, szégyenben hal meg.