"Nála még a levél, vagy ahhoz hasonló"

2011. október 11. 15:21

A „posta” elnevezés a latin „posita” szóból származik, jelentése: az az állomás, ahonnan a hírvivő elindul, ill. ahová érkezik. A hírközlés fejlődésével a korábban csak levélhordást felvállaló intézmény a telegráfot, távírdát, és a telefonvonalakat is működési körébe vonta.

Az ókorban, majd később a kora középkorban is az uralkodók, a főrangú emberek saját hírvivőket, követeket tartottak, akik leveleiket a lehető leghamarabb eljuttatták a címzettekhez. A jobbágyok szolgáltatásai közé tartozott pl. az úr számára végzett levélhordás is. Királyainknak saját követe volt, bizonyos esetekben pedig poroszlót, vagy ún. királyi embert küldtek szét.

A régi idők legszervezettebb állami postahálózatával a perzsák dicsekedhettek: állandó személyzettel üzemeltett postaállomásaikon mindig friss lovakkal várták a követeket, akik naponta akár 500 km távolságot is megtettek. Az ókori Rómában utazókra is gondoltak már, egy napi távolságra olyan állomásokat építettek fel, ahol a fáradt vándor éjszakázhatott is, de postai küldeményeket csak katonai vagy állami közigazgatási okokból továbbítottak, magán célokra nem használhatta senki a római postát. A középkori városi fejlődés hozta magával a postaforgalom fejlődését, szükségszerű fejlesztését is. A városi levélhordók használták először a postakürtöt.

Az újkori postaszervezet kiépítése a Habsburg-birodalomhoz fűződik. Mivel alapterülete óriási volt, Magyarországtól Németalföldig, Spanyolországtól Itália különböző részéig terjedt, szükségesnek látszott egy birodalmakon és országokon átívelő, egységes postarendszer kiépítése. A feladatra az itáliai eredetű Taxis család kapott privilégiumot, majd nem sokkal ezután örök kiváltságot (nevükből származik a ma használatos taxi elnevezés.) 1516-ban kezdték meg kiépíteni postaútvonalaikat, majd rövid időn belül már egész Európában működtették az uralkodó által is támogatott postaállomásaikat. Magyarországon Matthias de Taxis udvari főpostamester kérésére Guarisco de Taxis 1550-ben kapott engedélyt I. Ferdinánd királytól postaállomások kiépítésére.

A Taxis családnak 1558-tól a Paar család lett konkurense, akik a 18. századra teljesen kezelésükbe vették Magyarország postahálózatát. A pénzügyi fedezetet a Magyar Kamara, ill. a Szepesi Kamar biztosította. 1722-ben III. Károly állami kezelésbe vette a postát. A postautak felügyelete, a postaállomások karbantartása, ellátása lóval, személyzettel, stb. 1723-tól a Helytartótanács feladata lett. Az ekkor megállapított postadíj 8 krajcár/ fél lat, a díj felét a feladó, másik felét a címzett fizette. 1750-től működött állami postakocsi-szolgálat is, melyet 1824-ben modernizáltak, és gyorsabb kocsikkal váltottak fel.

A világ első postabélyegét 1840-ben Angliában vezették be, hazánk korán, már az 1848-as szabadságharc idején csatlakozott ehhez a rendszerhez. A szabadságharc bukása után az abszolutizmus rendszere sem változtatott ezen. 1855-ben kezdték meg a levelek házhoz kézbesítését, 1856-tól működött a távírószolgálat is, 1864-től pedig a vasúti mozgóposta.

A posta fejlődése megállíthatatlan volt: 1881-ben Puskás Tivadar felállította az első telefonközpontot, 1904-ben pedig az első postaautóval kezdődött meg a magyar autógyártás. A Magyar Posta emblémája sokat változott az évszázadok során, és még biztosan fog is. De talán még mindig sokunknak a holló jut eszébe, aki Arany János gyönyörű balladájában elviszi a levelet Prága városába.

A MOL cikke ide kattintva olvasható