Pár nappal élhetett tovább Wallenberg

2011. szeptember 26. 14:37

A 32 éves svéd diplomata eltűnése és későbbi élete a második világháború egyik megoldatlan rejtélye. Több elmélet is kering azzal kapcsolatban, hogy a zsidómentő Wallenberg mégse 1947. július 17-én halt meg; Moszkvában például makacsul tartja magát az a nézet, hogy Wallenberg akár négy évtizedig, "szellemként" bolyonghatott a Gulag-on halála után.

Az AP hírügynökségnek adott interjújában Vaszilij Krisztoforov, a titkosszolgálati levéltár igazgatója elmondta, hogy a szovjet verzió – amely szerint Wallenberg szívrohamban halt volna meg – nem állja meg a helyét, s inkább arról lehet szó, hogy az őrök „segítettek neki meghalni”. Krisztoforov próbálta eloszlatni azokat a mendemondákat, hogy a hírszerzés eltitkolná az igazságot, de nyilatkozata még tovább erősíti azt a véleményt, hogy a Wallenberg-ügyről folyó vita egyhamar nem fog nyugvópontra jutni.

Jóllehet az igazgató nem tagadta meg teljes egészében a hivatalos orosz/szovjet verziót, megjegyzései jócskán eltérnek attól. Új bizonyítékkal ugyan nem állt elő, de mint elmondta: állításait olyan anyagokra alapozza, amelyek az elnyomás további áldozataival hozhatók összefüggésbe.

Krisztoforov visszautasította azon vádakat, amely szerint a Szövetségi Biztonsági Szolgálat – a KGB utóda – bármilyen, Wallenberggel kapcsolatos információt visszatartott volna, majd hozzátette, hogy ezeket a dokumentumokat az ötvenes években megsemmisítették, a levéltár feladata pedig a még fellelhető iratok felkutatása.

Krisztoforov azoknak a „szemtanúknak” a beszámolóival sem foglalkozik, akik állítólag látták a diplomatát halála után. „Ezt az emberek képzelőerejének tudom be, száz százalékban biztos vagyok benne, hogy Wallenberg nem járt semmilyen más börtönben, még álnéven se” – mondta el az igazgató, aki ezzel annak a két kutatónak üzent, akik azt állítják, hogy a levéltárakban eltitkolják ezeket az anyagokat. Krisztoforov szerint kizárt, hogy a magas rangú fogoly máshol is raboskodott, mivel egy ilyen titkot lehetetlen lett volna ilyen sokáig megőrizni.

Az igazgató szentül hiszi, hogy ha Wallenberg tovább is élhetett annál, mint amit a szovjetek hivatalosan elismertek, az csak néhány nap lehet. A szívrohammal kapcsolatos verziót Alekszander Jakovlev, a represszió áldozatainak sorsát kivizsgáló elnöki panel vezetője vonta kétsége, miután azt állította, hogy Wallenberget meggyilkolták a Lubjankában. 2000-ben Oroszország azt is elismerte, hogy Moszkva hibázott, amikor üldözte a svéd diplomatát, majd ezt követően rehabilitálták Wallenberget.

Susanne Berger német kutató nincs meggyőződve afelől, hogy minden bizonyíték elérhető lenne a témát illetően. Hozzátette: ha az oroszok teljes körű hozzáférést biztosítanának a Roedel-aktákhoz, akkor a kutatók a „másodlagos információk” birtokában új megvilágításba helyezhetnék az ügyet. Berger szerint mivel nincsen perdöntő bizonyíték arra, hogy Wallenberg valóban 1947. július 17-én halt meg, s számos szemtanú állítja, látta a svéd diplomatát „halála” után is, nem érti, miért zárja ki az igazgató az alternatív magyarázatok lehetőségét.

Raoul Wallenberg, a Budapesten 1944 júliusától szolgálatot teljesítő követ 20 ezer zsidó náci koncentrációs táborokba történő deportálását akadályozta meg, s lebeszélte a német tiszteket arról, hogy felszámolják a budapesti gettót. 1945 januárjában tartóztatták le a szovjetek, akik erre semmilyen magyarázatot nem adtak.

A Wallenberget egyébként hősnek nevező Krisztoforov szerint erre azért került sor, mert a szovjetek kémnek hihették őt. Ugyan a svéd diplomatát a skandináv ország kormányának jóváhagyásával valóban alkalmazta az amerikai hírszerzés, azt nem tudni, hogy ennek a feladatának eleget is tett. Néhány történész szerint Sztálin azt remélte, hogy a magas rangú foglyot aduként felhasználva, a Svédországba került szovjet dezertáltakra cserélheti ki.