Miért került Galilei a vádlottak padjára?
2011. szeptember 26. 09:06 io9
Nem a mi, hanem a hogyan lehetett Galileo Galilei végzete: az eredetileg az inkvizíció engedélyével megjelentetett Párbeszédek tartalma ugyanis magából a pápából űzött gúnyt, pedig a Szentatya korábban még indulatoktól mentesen diskurált a két világnézet kibékíthetetlen ellentétéről az által nagyra becsült neves olasz tudóssal.
A Galilei és a katolikus egyház közötti ellentét a történelem egyik legismertebb vitája. A tudóst bíróság elé citálták, kínzással fenyegették, s arra kényszerítették, hogy vonja vissza heliocentrikus tanait. Kevésbé ismert tény, hogy az olasz természettudós műve (Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról) megjelenéséig az Egyház támogatását élvezte, VIII. Orbán pápa pedig Galilei feltétlen híve és csodálója volt. Nem is nézetei miatt lett nemkívánatos személy, sokkal inkább magatartása miatt vált vállalhatatlanná az Egyház számára.
Élete nagy részében Galileit nem foglalkoztatták a kopernikuszi tanok; ez azt állítja, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem éppen fordítva. Az 1564-ben született, már ifjúkorában zseninek kikiáltott tudós csak a negyvenes éveiben tette magáévá a korában istenkáromlással felérő nézetet. Akkor is inkább csak magánlevelezéseiben tagadta a geocentrikus nézetet, s mikor Rómába ment, a még meg sem jelentetett írásainak kelt védelmére. Mint magánember figyelmeztették, hogy ne álljon ki nézetei mellett, aminek szándékáról csak az inkvizíció hatásos közbelépése térítette le; Galilei ekkor „dobta” az ügyet.
Az olasz tudós évtizedek óta tartó barátságot ápolt Maffeo Barberini bíborossal, a későbbi VIII. Orbán pápával. Amikor Barberini 1623-ban elfoglalta Szent Péter trónját, a fizikus-csillagász személyesen találkozott a frissen megválasztott Szentatyával, hogy újra „felmelegítse” a kérdést. Mindketten előhozakodtak érveikkel, s azt is megvitatták, hogy a kopernikuszi fordulat milyen hatást gyakorol a Szentírásra. Barbarini ekkor nagylelkűen felajánlotta Galileinek, hogy írjon az elméletéről. A politikai széljárás ismeretében Galilei nem akart vitairattal előállni; ennek megfelelően párbeszédbe szedte a karakterek mondanivalóját, s ütköztette a két partner érveit.
A Párbeszédek csak egy évtizeddel később jelent meg, s osztatlan sikert aratott az értelmiségi körökben. Egy valaki azonban érdekes dologra lett figyelmes: ugyanis míg a kopernikuszi világkép mellett kardoskodó karakter okos és előzékeny a beszédben, addig a geocentrikus nézetet hirdető figura buta és disznófejűként van ábrázolva, ráadásul a neve is erre utal (Simplicio). Később az is szöget ütött az egyháziak fejébe, hogy az utóbbi néhol szóról szóra ugyanazokat az érveket veszi elő, amelyekkel a pápa is élt a Galileivel való beszélgetése során.
A barátságnak így egyhamar vége szakadt, amit a bosszú követett. A tudóst Rómába parancsolták, ahol az Inkvizíció színe előtt kellett megjelennie. Ekkor Galilei 'technikai' jellegű kifogásokkal élt, s elmondta, hogy valóban tárgyalta a kopernikuszi tanokat, de nem érvelt mellette. Végül mégse ez mentette meg Galileit, hanem befolyásos barátai és hírneve. Arra hivatkozott, hogy nem emlékezett a nem hivatalos figyelmeztetésekre, miszerint tilos érvelni a heliocentrikus világkép mellett. Galileit börtönbüntetésre ítélték, de ezt később házi őrizetre változtatták. Az elmélet visszavonására felszólító ítélet közben állítólag a pápa elmosolyodott, s a következőt mondta: „Na ki is a Simplicio?”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
