A középkor eurója

2011. szeptember 20. 12:15 History Today

Sokáig apja hosszúra nyúlt árnyékában igazgatta az Európa nagyobbik felére kiterjedő Frank Birodalmat Jámbor Lajos (814-840), Nagy Károly harmadik fia. 814-ben választották meg a frankok királyának és római császárnak, s egészen 840-ben bekövetkezett haláláig volt Európa legerősebb állama élén. Apja terhes örökségét jelzi, hogy kormányzásának legnagyobb sikerét „Nagy Károly vívmányának” keresztelték el, s rá csak mint „A nagy császár kicsi fiaként” utalnak. Volt azonban egy olyan tette, ami nem csak a középkori uralkodók sorából emelte ki, de általa apját is túlszárnyalta: egységes pénzt veretett, amelyet nyugaton Spanyolországtól Fríziáig, Britanniától a szláv területekig használtak. A felirata alapján Christiana religio-nak nevezett érme lényegében az első egységes európai fizetőeszköz volt.

Hogy felmérjük az esemény jelentőségét, egészen a 8. század utolsó évtizedéig kell visszakanyarodnunk. 793-ban, vagy 794-ben Nagy Károly megnövelte a frank dénár tömegét és méretét, szigorú ellenőrzés alá vonta a pénzverdéket, számukat megfelezte, s elrendelte, hogy egyetlen báró vagy püspök neve sem jelenhet meg az érméken, kizárólag a sajátja. Jóllehet az új érmét a birodalom egész területén verték, számos helyi variánsa terjedt el. Így miközben a Karoling érme egyre inkább egységesült, a különböző pénzverdék is kifejezhették „különállásukat”.

Uralkodása végén, 812-től Nagy Károly egy saját képével ellátott érmét hozott forgalomba. Ugyan ezt csak maroknyi helyen készítették, s kevés maradt fenn belőle, számos könyvből ismert az illusztrációja. Célja egyértelmű volt: a császári hatalom és presztízs közvetítése, amihez a római „modellt” másolta – római viselet elöl, keresztény templomforma hátul. A modern kori analógia szempontjából a kápolnának, eseleg keresztelőkápolnának vélt rajz a fontos, mivel ezt használta Jámbor Lajos is új érméjén. Mikor 814-ben Lajos egyeduralkodóként követte apját a trónon, a kormányzás kontinuitásának biztosítása érdekében folytatta a pénzverést. Néhányon rajta volt a Christiana religio felirat, a többin pedig különböző minták díszelegtek, úgy mint városkapu, hajó, vagy a pénzveréshez használatos eszközök. 818-ban ezt egy új érme váltotta fel, amelynek egyik oldalán a császár neve szerepelt egy kereszttel, a másikon pedig a pénzverde helye volt olvasható.

A Chistiana religio 822/823-ban került bevezetésre; ezzel először lett egy érme egységes kinézetű, s nemcsak a típusát tekintve. Akadt azonban némi különbség az egyes változatok között, Trierben nem voltak pontok a kereszt körül, a sensi érmék templomképe alatt egy S betű volt, egy másik érmén pedig mindkét oldalt díszítette kereszt – a numizmatikusok legnagyobb örömére, akik ezzel könnyen lokalizálhatták a különböző pénzverdéket. A 9. században élt frankok számára azonban lényegében nem volt különbség az olasz, a fríz, vagy az acqutániai érmék között.

Habár a Lajos haláláig előállított pénz csak 17-18 évig volt forgalomban, sok helyen felülmúlta a Nagy Károly ideje alatt vert monogramos érmék számát, például Észak-Európa legnagyobb piacán, Dorestadnál, vagy az északi-tengeri kikötővárosban, Domburgban. Lajos teljesítményét a történelmi körülmények figyelembevételével kell értékelni: hatalmát állandóan fenyegették, kétszer is letaszították a trónjáról, s mindvégig gyengekezű uralkodónak tartották. Ennek némileg ellentmond a birodalom egész területére kiterjesztett pénzverési tevékenysége: a Christiana religio értékállú volt, nagy számban cirkulált a Frank Birodalom területén, s lényegében kizárta a külföldi fizetőeszköz jelenlétét.