A hunok és az ősi mongol állam

2011. szeptember 20. 08:30 Obrusánszky Borbála

A "Nemzetközi Hun konferencia és az ősi mongol történelem kutatása" című háromnapos tudományos rendezvénysorozatra nyolc ország hetvenkét kutatója kapott meghívást. A Mongol Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete által szervezett tanácskozáson a legújabb ázsiai hun kutatási eredményeket adták elő mongol és külföldi kutatók.

Az első sztyeppei állam

Az augusztus 27-én megkezdődött tudományos ülésszakon három akadémikus tartott előadást a sztyeppei világ legfőbb kérdéseiről. Elsőként B. Enhtuvsin, akadémiai alelnök arról beszélt, hogy ma már senki sem tartja barbárnak és civilizálatlannak a hunokat és utódaikat, hiszen a feltáruló régészeti leletekből kiderült: a sztyeppei népek önálló és fejlett műveltséget hoztak létre. A mongolok pedig arra lehetnek büszkék, hogy ők az ősi nagyállattartó életmód egyetlen mai továbbvivői. Az alelnök kitért arra is, hogy mind a hun állam, mind pedig annak kései örököse, a mongolok jelentősen befolyásolták a világtörténelmet, sok vívmány éppen az ő nevükhöz kötődik, így a szabad kereskedelem biztosítása a Selyemúton, vagy a vallási tolerancia megvalósítása.

Őt követte Dzs. Boldbátor akadémikus, a Mongol Nemzeti Egyetem professzora, aki a sztyeppei népek államiságának kérdéséről beszélt. A mongol kutatók egyetértenek abban, hogy az első nomád államot a hunok hozták létre és ez az örökség sohasem szűnt meg, mert az ősi államszervezeti elemeket folyamatosan, a hun uralkodói családdal rokonságban álló türk és a mongol népek tartották fenn. Boldbátor egy 13. századi forrást, a taoista Csan Csün szerzetes útinaplójának egy részletét mutatta be, ahol a szent életű ember feljegyezte a Dzsingisz kánnal való találkozást. Eszerint maga a mongol nagykán hivatkozott arra, hogy ő hun sanjü őseinek hagyományát viszi tovább.

A harmadik előadó D. Cevendordzs, a Mongol Tudományos Akadémia Régészeti Intézet igazgatója volt, aki elmondta: a hunok nagyon sok törzset egyesítettek, és talán közöttük lehettek a mongolok ősei is. A téma kutatásában aktívan résztvevő régész szerint eddig Mongóliából hetven helyről ötezer sírt azonosítottak, valamint 10 város romjait találták meg. Ezek egy részét már nemzetközi régészeti expedíciók keretében fel is tárták. A mongóliai hun központ két helyre koncentrálódott: a nomád birodalmak "klasszikus" központjába, a mai Arhangáj megyébe, de a másik központ éppen Dzsingisz kán szülőhelyén, Hentij megye keleti felén alakult ki.

Etnikum helyett törzsek

Nikolaj Kradin orosz történész arra kereste a választ, hogy mi okozta a sztyeppei birodalmak bukását. A korabeli forrásokból és más kutatók műveiből azt a következtetést vonta le, hogy elsősorban belső okok vezettek a széthulláshoz. A sok utód nem tudott megegyezni, hogy ki örökölje az apai örökséget és sokszor a nagy katonai erővel rendelkező hercegek a legitim, megválasztott és beiktatott uralkodó ellen támadtak.

Ücsler Bulduk török történész egy rendkívül érdekes témát vetett fel, szerinte a nagy sztyeppei birodalmak népeit nem lehet etnikailag élesen elkülöníteni egymástól, hiszen a régészeti leletek és a történeti krónikák adatai nem nyújtanak elegendő adatot ahhoz, hogy pontosan megmondjuk: egy bizonyos törzs mely etnikumhoz állt közel. Sőt, a régészeti leletek éppen a törzsek sokszínűségére világítanak rá. Bulduk szerint a nyugat-európai tudományos életben népszerű ún. etnikai szétválasztás módszere a sztyeppei történelemben nem alkalmazható. A kutató példák sorával kimutatta ki, hogy a sztyeppei törzseket inkább sokkal inkább társadalmi-gazdasági egységnek kell tekinteni, akik akár több etnikai csoportból álltak.

Régészeti eredmények

A mongóliai hun sírok feltárásával és kutatásával főleg orosz, mongol és dél-koreai szakemberek foglalkoznak, akik az ország hat nagy hun központjában végeztek ásatásokat. A mongol C. Törbat az eredetkérdésekről tartott előadást. Elmondta, hogy ma egyetértés uralkodik a mongol kutatók között abban: az ősi birodalmat létrehozó nép a bronzkori és vaskori négyszögletes sírok kultúrájából eredt, amelynek emlékei szinte az egész ország területén megtalálhatók. A régész szerint az észak-kínai bronz- és vaskori kultúrákkal is kimutatható szoros kapcsolat.

D. Erdenebátor előadásában felsorolta a legnagyobb hun lelőhelyeket, közülük kiemelte az arisztokrata lelőhelyeket, amelyből hat van az országban. Az elmúlt két évtized alatt elég sok hun előkelő sírt tártak fel, ahonnan mívesen megmunkált tárgyak kerültek elő. Ezekre rendszerint a jurta rácsaihoz hasonló aranydíszítést, valamint sok koporsóra Napot és Holdat jelképező tárgyakat helyeztek. Hasonló leleteket az előkelő férfisüvegeken is találtak; ezek a mindenkori uralkodó egyetemes hatalmát jelképezték.

G. Eregzen mongol régész a hun sírok összehasonlító vizsgálatáról tartott előadást. Elmondta, hogy jelenleg körülbelül hétezer helyet azonosítottak be Belső-Ázsiában, Mongóliától egészen az észak-kínai területekig. Az eddig feltárt területeken tizenhárom féle temetkezési módot találtak, de a többségük négy fő típushoz sorolandó. Ezek közül a legérdekesebb a padmalyos sír, amelynek analógiái a nyugati-hunoknál is megtalálható.

Antropológiai vizsgálatok

D. Tümen mongol antropológus a hun sírokban talált csontokat vette vizsgálat alá. Megállapította, hogy az eddig előkerült leletek alapján a nők átlagosan 150-167 cm, a férfiak pedig 167-174 cm magasra nőttek, a nők súlya átlagosan 50, a férfiaké pedig 67 kg lehetett. Genetikai felmérést is végeztek közöttük és azt állapították meg, hogy a hunok között 12 haplocsoport jelenléte mutatható ki, ami azt jelenti, hogy nem egyetlen etnikumhoz tartoztak, hanem a birodalom sokféle népből tevődött össze. Női ágon főleg az U2e1 haplocsoport, míg a férfiak esetében az R1a1 jelenlétét mutatták ki. Tümen szerint az indiai-europid jellegű emberek főleg a Dél-Bajkál szkíta népességével álltak kapcsolatban.

Beszámoló a konferenciáról