Gazdáiktól estek teherbe a középkori spanyol rabszolgák
2011. szeptember 5. 12:02
A spanyolországi Valencia városában élt középkori női rabszolgák igen könnyű módját választották a felszabadulásnak: terhesek lettek gazdáiktól – olvasható egy új könyvben.
As if she were his wife”: Slavery and Sexual Ethics in Late Medieval Spain című dolgozatában Debra Blumenthal 33 olyan esetet talált az 1425 és 1520 közötti időszakból, amelyben női rabszolgák azon az alapon próbálták bíróságon kikényszeríteni szabadságukat, hogy az állították: gazdáiktól estek teherbe.
Az egyik történet egy orosz nő, Rosa történetét meséli el: őt egy Arnau Castello nevű kereskedő vette meg, mikor Nápolyban járt. Abban az időben Rosa „18 és 20 év közötti fiatal, csinos, fehér lány volt”, s mikor a férfi elvitte Spanyolországba, szeretők lettek, röviddel azt követően, hogy Castello megházasodott. Rosa két gyermekkel örvendeztette meg gazdáját, de mindketten már csecsemőkorukban meghaltak. 1476-ban Rosa a valenciai városi bíróság színe elé járult, s egy helyi törvényt citált, amely a következőt mondja ki: „Ha egy keresztény férfi hazudik nőnemű rabszolgájáról, és gyermeket nemz neki, meg kell az utódokat keresztelni és az asszonnyal együtt fel kell szabadítani őket”.
Blumenthal szerint Valenciában a rabszolgatartás gazdasági realitása és a keresztény etika feszült egymásnak. A dilemma a következőképpen hangzott: hogyan hagyhatta egy jó keresztény ember, hogy gyermekének anyja rabszolga maradjon? Voltak ugyan kivételek, de a legtöbben általában azt állították a bíróság előtt, hogy nem tőlük származik a gyermek. Néhányan „léhának és bujának” nevezték rabszolgáikat, de volt olyan is, aki fennhangon kérte számon jó hírnevének besározását a szerinte hazug asszonyon.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
