Atomfizikus kutathatja Leonardo "elveszett" festményét

2011. szeptember 2. 14:40 The New York Times

A szakemberek évtizedek óta dolgoznak azon, hogy megkeressék Leonardo Da Vinci (1452-1519) egyik elveszett remekművét, amelyről azt feltételezik, hogy Giorgio Vasari (1511-1574) freskója mögött, a firenzei Palazzo Vecchioban lehet. A művészettörténet és az atomfizika alkalmi frigyének hála, a rejtélyre hamarosan pont kerülhet.

A történet a hetvenes évekre nyúlik vissza, amikor Maurizio Seracini firenzei művészettörténész először vetette fel, hogy Leonardo munkája, Az anghiari csata az Ötszázak Termében, Vasari freskója mögött bújhat meg.

Az 1505-ben elkezdett, befejezetlen alkotásnak (a középső rész kompozíciója Rubens rajzából ismert) számtalan csodálója akadt és sokan kezdték másolni, de a 16. században egyszer csak eltűnt a kíváncsi szemek elől. Történelmi nyomozások és tudományos jellegű vizsgálatok vezették arra a megállapításra Seracinit, hogy Leonardo olajfestményét Vasari védőfallal látta el, amelyre saját freskóját festette. Vasarit 1563-ban kérte fel a feladatra a Medici család, amely a rövid életű köztársasági uralom után tért vissza a város élére.

A San Diegó-i Kaliforniai Egyetem Center of Interdisciplinary Science for Art, Architecture and Archaeology részlegét vezető kutató a falra pingált cerca trova (keresve találsz) szavak felfedezése után kezdett nyomozásba. A kutató több metódust is felhasznált elméletének bizonyítására, mígnem egy radarszkennerrel sikerült egy rést találni, ami azt jelzi, hogy Vasari valóban később húzhatta fel a falat Leonardo munkája elé. Több művészetpártoló is elismerte a szakember erőfeszítését, de a pénzhiány és a lassan mozduló olasz bürokrácia eddig meggátolta a projekt befejezését.

Matteo Renzi, Firenze energikus polgármesterének 2009-es érkezésével szemmel láthatóan felgyorsultak az események. „Mindig is a kutatás egyik támogatójának vallottam magam, s mikor megválasztottak, azt mondtam magamnak: még a hivatali időm alatt lezárjuk ezt a kérdést” – mondta el a város első embere a New York Times című amerikai napilapnak adott telefonos interjújában.

Renzi tavaly kötötte meg a National Geographic Society-val a szerződést, amelynek értelmében a társaság 250 ezer dollárral támogatja a munkát, cserébe pedig ők adhatják először közre a kutatási eredményeket. Seracini projektje 2007-ben vett fordulatot, ekkor találkozott David Yoder szabadúszó fotográfussal, aki igen nagy érdeklődést tanúsított a feladat iránt.

Seracini 2005 óta orosz, amerikai és holland szakemberekkel dolgozott együtt azon a forradalmi technikán, amely a Leonardo által használt kémiai szerek azonosítását végzi; az egyik szerkezet a pigmenteket vizsgálja, míg egy másik a szerves anyagokat mutatja ki – jóllehet egyik sem vitt közelebb a kérdés megválaszolásához.

Ekkor jött a képbe Robert Smither, az amerikai energiaügyi minisztérium alá tartozó Argonne National Laboratory atomfizikusa, aki egy olyan speciális kamera kifejlesztésén dolgozott, amely a rákról készít nagyfelbontású képeket. A lencse helyén levő rézkristályt használó kamera gammasugarai visszaverődnek, ha neutront talál – Smither szerint ezzel könnyen eldönthető a kérdés, hogy van-e a freskó mögött egy másik festmény, ráadásul ezzel még kárt sem tesznek Vasari munkájában.

A legnagyobb akadály elhárítása azonban még hátravan: a Kickstarter.com című internetes oldalon indított pénzgyűjtő akció célja 265 ezer dollár összekalapozása, amely lassan halad, s még be kell szerezni az engedélyt a városvezetéstől. Ha viszont bebizonyosodik, hogy valóban a freskó mögött látható Leonardo mesterműve, újabb tudományos disputa veheti kezdetét: kérdés, hogyan nyúljanak hozzá, s mi legyen Vasari alkotásának sorsa.