Ez a könyv egy nyomozásról szól, amely egy másik könyv sorsa és tartalma körül folyt éveken át több ország könyvtáraiban. Egy olyan könyv körül, amelyet mindmáig senki nem tud elolvasni.

Egy kézzel írt könyv körül, amely meglepően sok jelből meglepően kevés kombinációt tartalmaz. Egy gazdagon illusztrált könyv körül, amelynek lapjain mintha Krisztust látnánk megelevenedni egy evangéliumszerű történet szereplőjeként, majd tanítómesterként.

A könyvet Rohonci kódexnek hívják. Hírnevét különös kettősség jellemzi. Helyet kapott a világtörténelem mindmáig meg nem fejtett írásainak elegáns és megkülönböztetett társaságában a phaistosi korong és a lineáris A mellett, miközben feltűnése óta komoly szakember alig foglalkozott vele.

Ez az elhanyagoltság különösen szembeszökő, ha a kódexet összehasonlítjuk egy könyvtársával, a világhírű Voynich kézirattal, amely azóta tartja izgalomban amatőr írásfejtők, informatikusok és történészek hadait, hogy Wilfrid Michael Voynich (1865-1930), lengyel antikvárius és könyvkereskedő, a huszadik század tízes éveiben az olaszországi Villa Mondragone-ben a jezsuitáktól megvásárolta. Különös, biológiai, csillagászati témákat és fürdőző meztelen nőket ábrázoló rajzai, teljesen érthetetlen struktúrájú írásrendszere mára a megfejtésén dolgozók egész szubkultúráját hozta létre, akik számos e-mail listán tartják a kapcsolatot.

A Voynich kézirat számos tekintetben hasonlít a Budapesten őrzött Rohonci kódexre. Mindkettő teljes egészében titokzatos jelkulccsal íródott, amelynek megfejtése még várat magára. Mindkettő viszonylag hosszú szöveget tartalmaz és ezzel mintegy felkínálja magát a kódfejtőnek. Mindkettő tartalmaz illusztrációkat, amelyek vagy segítik a megfejtést, vagy éppen ellenkezőleg, összezavarják a kódfejtőt. Mindkettő esetében egyaránt felmerülhet a 16. és a 19. század mint a keletkezés dátuma.

Mindkettővel kapcsolatban megfogalmazódott a gyanú, hogy blöffel vagy hamisítvánnyal állunk szemben. És amennyiben a gyanú beigazolódna, mindkettőnél továbbra is fennállna a kérdés, hogy ha valaki puszta blöffként hozta létre, vajon ezt a 16. vagy a 19. században tette-e, esetleg valamikor a két időpont között, és egyáltalán mi céllal?

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. ősz számában olvasható.