Elvadult gyermekek és képtelen elméletek

2011. augusztus 12. 12:08

Az egyik kevéssé ismert eset Peteré, a vad gyermeké, aki egy ideig I. György angol király udvarának "emberi háziállata" volt. Senki sem tudta személyazonosságát, ugyanis a gyermek képtelen volt kommunikálni, s inkább négy lábon közlekedett. A rejtélyes vad fiúra 1725-ben találtak rá egy német erdőben; Peter társ nélkül élt, s anyaszült meztelen volt. 1726-ban, amikor már körülbelül 12 éves lehetett, Anglia királya és egyben Hannover uralkodója, I. György Londonba vitette, ahol a titokzatos ifjú csakhamar a Kensington palota "háziállatává" vált.

Lucy Worsley, a történelmi királyi paloták kurátora szerint számos különös elmélet keringett arról, hogy az ifjút farkasok, vagy esetleg medvék nevelték fel – ennek tudták be, hogy kézzel étkezett, és nem szeretett ruhát hordani, valamint hogy nem tanult meg beszélni. Worsley szerint az emberek úgy vélték, hogy Peter viselkedésének oka "vadságában" keresendő, arra viszont sosem gondoltak, hogy más is állhat a háttérben.

A kurátor eleinte autizmust gyanított, de már más betegséget is feltételez William Kent portréja kapcsán: a kép elemzése alapján valószínűsíthető, hogy Peter egy ritka genetikai betegségben, a Pitt-Hopkins szindrómában szenvedett. A komoly idegi sérülésekkel járó kórt csupán 1978-ban azonosították. Phillip Bealles professzor szerint a betegségben szenvedőknek komoly tanulási és fejlődési nehézségeik vannak, valamint képtelenek a beszéd elsajátítására. A felvilágosodás korában Peter viselkedésével igazi szenzációnak számított, és vitára sarkallta az embereket, akik meg akarták húzni az ember és az állat közötti határt.

Az udvarban számos kísérletet tettek a gyermek tanítására és a társadalomba való integrálására, de ezek egytől egyig kudarcba fúltak, így a vad fiú végül Hertfordshire egyik farmjára került. A farmerek kedvelték a gondjaikra bízott titokzatos jövevényt, és még egy nyakörvet is készíttettek neki arra az esetre, ha esetleg elcsellengene. A nyakperec szövege a következő volt: "Péter, a hannoveri vadember. Akárki is viszi el őt Fenn úrhoz Berkhamsted-ba, fáradozásáért meg lesz fizetve." A helyiek kedvelték Petert, halála után sírkövet állítottak neki, amelyre mind a mai napig friss virágot helyeznek.

Európából számos más, elvadult gyermek ismert. Ezek közül talán a legnépszerűbb, egyben legrejtélyesebb a német Kaspar Hauser, akit 1828. május 28-án találtak Nürnbergben. Az eleinte csak pár szót ismerő fiú később elsajátította a beszédet, így el tudta mondani, hogy 12 évet egy cellában töltött. Hausert 1833-ban megölték, származására mindmáig nem derült fény, egyes elméletek szerint a badeni nagyhercegi dinasztia sarja volt.

Magyarországon is legendássá vált egy talált gyermek, Hany Istók, a láp gyermeke. 1749 márciusában kapuvári halászok egy 8-10 év körüli mezítelen gyermeket fogtak ki, aki a keresztségben az István nevet kapta, vezetékneve pedig Hany (a Hanság népi neve) után a Hany lett. A fiút ezt követően az Eszterházyak kastélyába vitték, ahol azonban továbbra sem tudták beszédre tanítani a füvön, békán és nyers halon élő gyermeket. A néphagyomány szerint amikor egyetlen támogatója, a tiszttartó Juliska nevű lánya férjhez ment, kedveskedésből egy kígyókkal vagy békákkal töltött tálat küldött az esküvőre; a sajátos igyekezetét félreértő hajdúk veréssel jutalmazták, ezért a bánatos szívű fiú visszaszökött a mocsárba – egyesek még látták, mások szerint viszont sosem tért vissza a lápvilágból.

Noha az egyetlen hiteles történeti forrás kimerül a latin nyelvű keresztelési bejegyzésben, Hany Istók legendája szárnyakat kapott, és bekerült Jókai Mór regényébe, a Névtelen várba is. A rejtélyes lápi gyermek legendája mindmáig színezi Kapuvár történetét.