Nyolcmillió történet London múltjából

2011. július 25. 09:46 MTI, Science News

A kutatók 197 ezer olyan per anyagát digitalizálták, amelyeket 1674 és 1913 között folytattak a londoni bíróságon. Az Old Bailey "ügyfelei" túlnyomórészt a szegények közül kerültek ki, akik gyilkosság, erőszak, zsarolás vádjával kerültek bíróság elé. "Az Old Bailey nyolcmillió történetet rejt" - fogalmazott Stephen Ramsay, a Nebraska-Lincolni Egyetem professzora.

Nyolc interdiszciplináris kutatócsoport az Old Bailey Online 127 millió szavas adatbázisában két szoftver segítségével a bűnözési trendek mellett a nyelv, a szóhasználatát változásait elemezte. Vizsgálták egyebek közt azt is, hogy miként változott 239 év során a perek időtartama. Mint kiderült, 1825 táján a bírósági esetek "kettéváltak" - a hosszú eljárások mellett egyre nagyobb számban voltak gyorsan lefolytatott perek. Míg korábban több ezer szót tartalmazó periratok születtek, 1825 után egyre általánosabbá váltak a rövid dokumentumok.

A további kutatások kimutatták, hogy a változást a bírósági gyakorlat átalakulása hozta. Míg 1825 előtt a vádlottak szinte kivétel nélkül ártatlannak vallották magukat, s ezáltal hosszas bírósági eljárásnak tették ki magukat, később egyre általánosabbá vált a vádalku gyakorlata. Az eljárások harmada végződött 1850-ben megegyezéssel, 1913-ra pedig számarányuk 40 százalékra emelkedett, a periratok pedig alig száz szót tartalmaztak. A bírósági anyagok arról tanúskodnak, hogy a 19. század második negyedében az ügyvédek már kifejezetten biztatták védenceiket bűneik elismerésére, és a vádalku megkötésére. "Valóságos forradalom következett be a bírósági gyakorlatban" - fogalmazott Tim Hitchcock, az angliai Hertfordshire-i Egyetem történésze.

Az 1700-as években körülbelül egyforma számban jelentek meg az Old Bailey bíróság előtt nők és férfiak, 1820-tól azonban a bűnözés egyre inkább a férfiak "privilégiumává" válik a periratok tanúsága szerint. Ettől az időtől kezdve nyolcszor annyi férfi került a vádlottak padjára, mint nő. Megszaporodott a bigámiaesetek száma is - a 19. század vége felé évente 20-30 ilyen ügyben hozott ítéletet a londoni bíróság. Ez idő tájt a válás hosszadalmas és nehézkes volt, akár évekig is eltarthatott, így a viktoriánus Angliában egyre több olyan férfi került bíróság elé, aki két, vagy akár még több feleséggel "büszkélkedhetett". A nők is kezdtek felzárkózni: míg korábban körükben ismeretlen volt a biandria fogalma, 1880 után évente 6-7 ilyen esetet tárgyaltak az Old Bailey bírái.

"Nem világos, miért szaporodott meg ebben az időben a női biandriaesetek száma, ám a Viktória korabeli Angliában a nők nagyobb függetlenségre kezdenek szert tenni" - fogalmazott Dan Cohen, a fairfaxi George Mason Egyetem történésze. Cohen kollégáival, hogy kiderítse, vajon az 1880-as évek végén a férjükben csalódott feleségek kölcsönös vonzalmon alapuló új kapcsolat után néztek-e, a házasság kifejezéshez társított különböző jelzők gyakoriságát vizsgálta. A viktoriánus korban abszolút győztesnek a szerelem nélküli kifejezés bizonyult, de gyakran szerepeltek olyan szókapcsolások, mint az elhamarkodott házasság, vagy a meddő házasság.

A kutató sokkolónak nevezte, hogy milyen heves kirohanásokat intéztek ezekben az eljárásokban a biandriával vádolt nők ellen az ügyészek és a bírák. "A 19. század vége felé a női vádlottak gyors bírósági eljárásban és kevés együttérzésben részesültek" - fogalmazott Dan Cohen.