Már 3,5 millió éve is felegyenesedve jártak őseink

2011. július 22. 08:37 MTI

A Liverpooli Egyetem kutatói az úgynevezett laetoli lábnyomokat vizsgálták. Az emberfélék három egyede gyalogolt végig 3,5 millió éve a friss vulkanikus hamurétegen, nyomaik a szemerkélő esőnek köszönhetően cementálódtak, majd további hamuréteg fedte be őket. A lábnyomokat 1976-ban tárták fel Tanzániában - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. Két egyed egyszerre haladt át a területen, a harmadik pedig nem sokkal később.

"Némely kutató úgy véli, hogy a laetoli lábnyomokat olyan lények hagyhatták hátra, akik az emberszabású majmokhoz hasonlatosan félig felegyenesedve jártak, szerintünk azonban teljesen felegyenesedve közlekedtek. Sok szempontból nagyon 'modern' lábnyomokról van szó" - hangsúlyozta Robin Crompton, a Liverpooli Egyetem kutatója.

A brit tudósok a nyomokról igen precíz digitális felvételeket készítettek, majd megvizsgálták hol mélyebbek, hogy kiderítsék: az ujjak, vagy a sarok fejtett-e ki járáskor nagyobb erőt. A laetoli nyomokat a kutatók összehasonlították modern emberek lábnyomaival, akik általában cipőt viselnek. Megvizsgálták kenyai és indiai lakosok lábnyomait is, akik főleg mezítláb járnak, ahogy a felegyenesedve járó csimpánzok és bonobók lábnyomait is.

"A laetoli nyomok beleillenek a modern ember lábnyomainak 'spektrumába'. Az 'emberszerű' járás igen korai példája" - magyarázta Robin Crompton, kiemelve, hogy az emberfélék a nagy lábujjukkal lökték el magukat a talajtól, míg a jelenkori emberszabású majmok talpuk középső részével.

Az egyetlen emberféle, amely a lábnyomok keletkezésének korában a térségben élt, az Australopithecus afarensis. E faj "emblematikus" alakja Lucy, a 3,2 millió éve élt nőstény, amelynek csontvázát 1974-ben tárták fel az etiópiai Afar-medencében.

Bár Robin Crompton meggyőződése szerint a felegyenesedett testtartás évmilliók óta azonos, a kutató úgy véli, hogy az Australopithecus afarensis ideje java részét mégis a fákon tölthette. "Még képtelenek voltak hosszabb távolság megtételére a talajon. Legyalogoltak vagy tíz kilométert, de semmiképp sem kétszázat" - emelte ki a tudós.

A szárazabbá váló éghajlat az erdők fokozatos eltűnéséhez vezetet, így nehezebbé vált a fákon való közlekedés, és az emberfélék a földre kényszerültek. "Sikeresen kihasználták a kétlaki élet lehetőségeit: képesek voltak a talajon járni, de veszély esetén felmenekültek a ragadozók elől a fákra. A két lábon való járás képessége nem a talajon, hanem a fákon fejlődött ki" - vélekedett Robin Crompton.

David Raichlen, az Arizonai Egyetem kutatója, aki nem volt részese a vizsgálatnak, arra mutat rá, hogy bár ügyesen kihasználták a fák kínálta lehetőségeket ezek a hominidák, lábfejük nélkülözte némely olyan mászási adaptációs 'megoldást', amelyek a többi majmok sajátjai.