Megmentett műkincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban

2011. július 11. 07:56 MTI

Az MNM 1996 óta minden évben kiállítás keretében mutatja be a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) restaurátor szakos hallgatóinak diplomamunkáit: idén tizennyolc végzős keze nyomán újjászületett munkákat csodálhatnak meg a múzeumba látogatók - mondta el a tárlat megnyitóján Csorba László főigazgató.

Mint kiemelte, a bemutatott tárgyak mindegyike saját történeteket hordoz vagy ilyenekre emlékezteti a szemlélőt. A Szent Szpiridon az álló koporsóban című reneszánsz kép témája például sokak gyermekkori olvasmánya, Gerald Durrell Családom és más állatfajták című könyvéből lehet ismerős: az ifjúkorát Korfun töltő brit szerző is leírja, ahogy a szigeten évente kétszer körbehordozzák a szent múmiáját, a helyiek ovációjától kísérve - jegyezte meg a főigazgató.

Csorba László kiemelte az észak-albániai moszchopoliszi kolostort ábrázoló, 18. századi képet is, melyet a Lánchíd felépítését finanszírozó Sina György családja készíttetett.

Vígh Annamária, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője beszédében arra mutatott rá, hogy a múzeumok nem csupán kiállítóhelyek, hanem tudományos műhelyek is; az MNM pedig évtizedek óta részt központi szerepet vállal a magyarországi műtárgyvédelemben, restaurátorképzésben.

A két intézmény sikeres együttműködéséről ejtett szót Kőnig Frigyes, az MKE rektora is, egyben arra bíztatva a nagyközönséget, hogy maguk győződjenek meg a képzés magas színvonaláról a diplomamunkákat felvonultató kiállításra ellátogatva. Mint a rektor bejelentette, az MKE-n a következő tanévre 100 millió forintos uniós támogatásból új restaurátorlabor nyílik, ami komoly előrelépést jelent az infrastrukturális háttér modernizálásában.

A Nemzeti Múzeum szeptember közepéig látogatható tárlatán korukat, állapotukat és műfajukat tekintve is sokszínű anyaggal találkozhat a közönség: egyiptomi fadoboz, kelta kardmaradvány, római lószerszámok, gótikus falképmaradványok, Mohács-korabeli nyereg vagy intarziás barokk asztal éppúgy helyet kapott a kiállításon, mint egy 19. század végi kalitkás akvárium. A bemutatott műtárgyak megújulásának sokszor hosszadalmas folyamatáról tablók és képernyők tudósítanak részletesen.