Feltárulnak a középkori bencés kolostorok konyháinak titkai

2011. július 7. 15:03 BBC News

A brit szerző új könyve, a Flans and Wine a bencés kolostorok kevéssé ismert területére, a konyhába kalauzol. A bemutatott receptek jelentős része a 701-ben Szent Ecgine által alapított bencés Evesham apátságból származik; a szerző ezeket a British Library állományában fedezte fel, ahol korai angol nyelven írt forrásokból gyűjtött: 12 recept Evesham-ból származik, egy a Pershore kolostorból, és a többi a Westminster apátságból.

A receptek tanúsága szerint a szerzetesek kedvelt eledelei az ökör nyelvének és vaddisznó húsának felhasználásával készült étkek voltak, de a kolostorok lakói a borjúhúst és a szárnyasokat sem vetették meg, valamint előszeretettel fogyasztottak ragut, és leveseket is. Snowden szerint ugyan az étkek alapanyagait a hozzáférhetőség mértéke határozta meg, de az ételek gazdagon fűszerezettek voltak, a bencés barátok például a kor egyik legdrágább fűszerét, a sáfrányt is használták.

A szerzetesek édesszájúak is voltak, sok esetben édes zabkásával ették a húsokat, és a desszertek gyakorta tartalmaztak mézet, valamint a szerecsendió felhasználásával készített sütemények sem voltak idegenek a szerzetesi étrendben, ezenfelül az angolszász országokban máig nagy népszerűségnek örvendő sajttortákat is kedvelték a középkori barátok. A bencés monostorok lakói a gasztronómiai különlegességekre is nyitottak voltak, például gyakorta ettek póréhagymával főtt kagylót, valamint sokszor használtak szaracén szószt (fűszeres, vörös színű szósz) a hússütéshez.

Snowden kiemelte: a szerzetesek étrendjéből hiányoztak a gyümölcsök és zöldségek, mert erre az - igen egészséges - táplálékra úgy tekintettek, mint az olyan ennivalóra, amit az ember csak akkor fogyaszt, ha nincs más kéznél. Ámde az egyoldalú étrend megbosszulhatta magát, mert Snowden szerint a szerzetesek átlagos élettartama 35 év volt, bár a legtöbben légzőszervi betegségek miatt hunytak el.