Időutazás a kastély kertjében

2011. június 30. 10:59 Kaján Marianna

Ahogy azt már korábban is bemutattuk, a kormányzó számára az akkori legkorszerűbb, BBGS rendszerű (légvédelmi III. osztályú, a megerősített védőképességű bomba - 500 tonna/m2, ill. 1000 kg tömegű robbanóbomba - kontakt telitalálata, valamint gáz és szilánk - repesz - ellen védelmet nyújtó bombabiztos bunker) óvóhelyet a Budai Várkapitányság építtette meg.

A tervezésre felkért Dr. Csonka Pál (1896-1987) műegyetemi tanár – Csonka János, a karburátor egyik feltalálójának fia – mint statikus és építészmérnök már az 1930-as évektől foglalkozott óvóhelyek tervezésével. A II. világháború idején a Műegyetem légoltalmi vezetője volt, majd az ostrom befejezése után részt vett a Műszaki Egyetem megsérült központi épületének újjáépítésében. Tervei szerint állították helyre az esztergomi bazilika és a budapesti Szent István bazilika kupoláját, tervei szerint erősítették meg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem udvari nagy előadótermének héjszerkezetű kupoláját. Segédtervezője a gödöllői bunker tervezésekor Pelikán József (1913–1969) építészmérnök volt, akinek a tervei szerint épült meg többek között a budapesti Astoria aluljáró.

A kivitelezésére a Sorg Antal Építőipari Rt. tette a legkedvezőbb ajánlatot. A belső villanyszerelési munkákat a Magyar Siemens Művek Villamossági Rt., a szellőző-légszűrő rendszert a Cross Charles F. I. utódai Rt., valamint a vízvezeték-rendszert ugyancsak a Sorg-cég készítette.

A Dr. Csonka Pál által tervezett, téglatest alakú bunkert az Erzsébet előkertbe építették meg. Az építési költségek negyedét a Budai Várkapitányság, míg további részét a Honvédelmi Minisztérium fizette, amely felügyelete alá vonta az építkezést, így a háborús helyzet ellenére biztosítható volt a szükséges anyagok beszerzése. A kormányzónak 1944. július 1-jén mutatták meg a végső terveket.

A föld alatt kb. 10 méter mélyen lévő bunker építéshez a tervezők számításai szerint 950 m3 földet termeltek ki, és 450 m3-t töltöttek vissza, 50 ezer db kisméretű tömör égetett falitéglát, 250 tonna portland cementet, 10 tonna (1 vagon) darabos meszet, 220 m3 dunai kavicsot, 310 m3 dunai homokot, 250 m3 különböző szemcsenagyságú bazaltzúzalékot és 250 m3 bazalt-betont, 4,7 tonna bitument, 570 m3 betont, 27 tonna vasat használtak fel. A bunkernek két bejárata volt, mindkettőt közel 20 cm vastag, beton borítású acél légoltalmi ajtók zárták. Az egyik lejáró a kastély földszintjéről, Erzsébet királyné egykori csigalépcsős szobájából vezetett egy hosszú és keskeny, alagútszerű folyosón a föld alá. A másik, az előkertből nyíló, felszíni kb. 2 m magas bejárat vasbeton tömbjét földdel fedték be és füvesítették.

A folyosókkal együtt közel 55 m2 nagyságú óvóhely két kisméretű (14,21 m2 ill. 14,18 m2) 2,5 m belmagasságú helyiségből és illemhelyből állt, belső kialakítása nagyon egyszerű volt. A helyiségekbe acéllemez borítású légoltalmi ajtók nyíltak. (Ezek ma is láthatók, megmaradt mindkettő, ill. a bunker bejárati nagy betonajtaja is.) A belsőépítészeti tervek szerint a két szobában borovi fenyőből készült hajópadló és gerendázott mennyezet, a falakon körben 1,20 m magasságú lambéria volt. A berendezés ugyancsak borovi fenyőből készült asztalokból, székekből, padokból, kihúzható matracos, háttámlás heverőkből és egy-egy szekrényből állt volna. Tényleges használata esetén a kormányzó részére valószínűleg a telekommunikációs-híradástechnikai eszközöket is ide telepítették volna, hiszen a Csonka-féle terv szerint kiépítették a rádió és telefonhálózatot (egy városi és egy házi telefonvonal) is.

A levéltári források szerint az óvóhely a front megérkezésekor, 1944 decemberében még nem volt egészen kész. Dr. Csonka Pál 1944. december 22-i levelében arról írt, hogy a Gödöllőt megszálló ellenséges csapatok miatt nem tudta pontosan ellenőrizni a munkálatokat. A megmaradt források azt mutatják, hogy a bunkerbe tervezett bútorokat már nem készítették el. Horthy Miklós, akit családjával együtt 1944. október közepén Németországba hurcoltak, a bunkert soha sem használta. A kastélyt 1944 végén német, majd orosz katonák szállták meg, a bunker további használatáról ekkortól nincsenek biztos adataink, annyit tudunk csupán, hogy a későbbi években üzemanyagot (gázolajat) tároltak benne.

Az 1990-es évek elején elkezdődött állagmegóvási és később helyreállítási munkálatok során, 1996 tavaszán a déli előkertben elbontották a bunker felszíni betontömbjét, hogy a két előkertet a királyi korszaknak megfelelően lehessen helyreállítani.

A 2009-2010-ben a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. komplex, környezetbarát üzemeltetését lehetővé tévő újjáépítése és családbarát szolgáltatásokkal történő fejlesztése elnevezésű pályázat keretében európai uniós forrásból a kastély Gizella- és Rudolf szárnya mellett teljesen felújították a kormányzói bunkert is. Elhárították a vízbeszivárgást, megoldották a biztonságos szellőzést, elfalazták az egykori felszíni kijáratot. A falak vakolása közben a nagyobbik helyiségben érdekes, feltehetőleg az 1940-es évekből származó falfestés-díszítést találtak, melyek megmenthető részeit restaurálták.