Sok ismeretlenes katonasírok
2011. június 10. 11:04 MTI
A sorozatos botrányok ellenére sem sikerült még rendszert vinni abba a katonás rendetlenségbe, amely épp egy éve lepleződött le a híres arlingtoni katonai temetőben - panaszolta el az amerikai hadsereg miniszteréhez, John McHughoz május végén, az Emlékezés napján intézett levelében Mark Warner szenátor. A hír tavaly nyáron robbant bombaként: a nemzeti emlékhely több tucatnyi sírjától nem tudni, hogy ki nyugszik benne, egy hulladék-lerakóhelyen pedig emberi hamvakkal teli urnákat találtak.
A temető két vezetőjét azonnal kirúgták, és a kongresszus törvényt hozott arról, hogy a majd' másfél évszázados, csaknem 250 hektáros sírkert mind a 320 ezer nyugvóhelyével el kell számolni. A honatyák fontolóra vették, hogy Arlingtont is a veteránügyi minisztérium hatáskörébe rendelik, amely 131 katonatemetőért felelős.
Kiderült ugyanis, hogy 117 olyan sírhelyen, amelyen a temető térképe szerint halottaknak kellett volna lenniük, nem volt sírkő, 94 foglalt parcellát pedig szabadként tartottak számon. Ezt tetézte, hogy legalább két, a szemét között talált urnát titokban 2002-ben és 2005-ben a 69. szektor 5253-as sírhelyén földeltek el "ismeretlen" felirattal. Amikor a temető új vezetője, Kathryn Condon kihantoltatta az 5253-as parcellát, nem kettő, hanem nyolc urnát találtak benne. A felelősök megtalálása érdekében büntetőjogi eljárás indult, de három katona maradványairól a DNS-vizsgálat azóta sem tudta megállapítani, hogy kik lehettek.
A nemzet halottjai összecserélésének hírére az ország minden sarkában felszisszentek. Az Egyesült Államok által vívott háborúkban elesettek mellett ugyanis az Arlingtoni Nemzeti Temetőben olyan történelmi nagyságok nyugszanak, mint William Howard Taft és John F. Kennedy néhai elnök, valamint az utóbbi öccse, Robert. De itt van eltemetve több legfelsőbb bíró, felfedező és művész, valamint az amerikai polgárháború két magyar tábornoka, Asbóth Sándor és Stahel-Számvald Gyula is.
A botrányok nyomán felszínre bukkantak kisebb, de annál kínosabb turpisságok is. A The Washington Post szerint például 84 befolyásos vagy egyszerűen csak szemfüles személy a temető korábbi vezetőinél jó előre "lestoppolta" magának azt a parcellát, amelyben nyugodni szeretne, holott ezt a gyakorlatot már 1962-ben eltörölték. Ugyancsak a tekintélyes lap tudta meg, hogy egy aukciósház több tízezer dollárért árverésre bocsátotta a sírkert 1920-ban megépített Megemlékezési Amfiteátrumának két márvány díszurnáját. Ezeket az 1990-es felújítás során a kivitelezőnek a szerződés értelmében egyszerűen ki kellett volna hajítania, amikor újakra cserélte le őket.
Csak kevésen múlt, hogy 2007-ben ne ugyanígy, vagyis az idő által kikezdett márvány leselejtezésével újítsák fel az Ismeretlen Katona sírját is. Végül a temető menedzsmentjével szemben az eredeti kövek helyreállítását szorgalmazó restaurátorok kerekedtek felül, akik hangsúlyozták, hogy a történelmi emlékek értékéből semmit sem von le, ha nyomot hagy rajtuk az idő. Az üggyel kapcsolatban derült ki, hogy az arlingtoni temető nem szerepel a védett mementókat számba vevő nemzeti nyilvántartásban.
A zűrzavart főleg az okozta, hogy hiába költöttek 2002 óta dollármilliókat a temetői nyilvántartás digitalizálására, azt a gyakorlatban sohasem használták, és még évekig a kusza, többszörös átfedéseket és ellentmondásokat tartalmazó kartoték- és iratrendszerben tárolták az adatokat. A botrányok világítottak rá arra is, hogy temetőnek korábban egyetlen faxgépe volt, amelyre az állandó torlódás miatt gyakorlatilag lehetetlen volt levelet küldeni. Arról nem is beszélve, hogy az elesett katonák hozzátartozói órákon át hiába próbálták hívni az illetékeseket...
Sok minden megváltozott, amióta Kathryn Condont nevezték ki a temető vezetőjévé. A személyzetet 102 főről - technikusokkal, temetkezési szakemberekkel és területrendezőkkel - 159-re bővítették. A sírkert rendbe tartásánál a markológépekről áttértek a kézi szerszámokra, a rokonok és érdeklődők számára pedig forró vonalat létesítettek. Új rendszert vezettek be a hamvak nyilvántartásában is, és tisztázták, hogy a jelöletlen parcellákba valóban nem temettek senkit, a sírkővel jelölt, de szabadként nyilvántartott sírokban pedig tényleg azok nyugszanak, akiknek a neve a feliraton szerepel.
A hanyagságból fakadó káosz elrendezése és a közbizalom helyreállítása akár évekig is eltarthat, ám a kongresszus által kitűzött végső cél, vagyis az összes sír beazonosítása valószínűleg elérhetetlen lesz az új vezetés számára is. "Ez lehetetlen. Csak annyit tehetünk, hogy felelősen gondozzuk az iratnyilvántartást, valamint a polgárháború alatt készült naplókat" - szögezte le Condon.
A 70 szektorból álló, hatalmas temetőről légi felvételeket készítettek, és azt tervezik, hogy lefotózzák minden egyes sírkő elő- és hátlapját is. Egy észak-virginiai informatikai cégeket tömörítő csoport azt javasolta, hogy a temetői nyilvántartás kezelésében olyan szoftvereket használjanak, mint amilyenekkel a kórházak követik nyomon az emberi szervek szállítását, vagy amilyeneket az autókölcsönző, illetve a csomagfutár cégek használnak. A tervezet összeállítói ugyanakkor rámutattak, hogy előzetes vizsgálódásuk során több urnát láttak az íróasztalokon és a hivatali helyiségekben...
Ám a digitalizálás terén a javaslat ellenére sem történt áttörés. Warner szenátor alapvetően ezt kifogásolta a miniszternek írt levelében. És hát azt is, hogy még mindig nem bukott le az, aki nyolc urnát temettetett egy sírhelyre. "Mindmáig nem tudni, hogy ezt a malőrt ostobaság vagy szándékosság okozta" - húzta alá a szenátor.