90 éve alakult meg a Kisantant
2011. június 6. 11:45
90 éve, 1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget. (Az elnevezés a Pesti Hírlap egy 1920 áprilisi cikkéből ered, amely a három állam együttműködése kapcsán "Apró Antantról" írt.)
Még ropogtak a fegyverek, amikor 1917-ben Tomas Masaryk, a majdani Csehszlovák Köztársaság első elnöke felvázolta Európa-tervét: a Balti-tenger és az Égei-tenger tengelyén elhelyezkedő kisebb államok hozzanak létre egy szorosabb politikai-, gazdasági együttműködést. Ionescu román államfő nem sokkal később öt állam - Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Görögország - védelmi szövetségéről beszélt.
A világháborút követő kiélezett balkáni politikában, Görögország és Törökország szembenállásában meghatározó szerepe volt a francia támogatásnak, amelyet a törökök függetlenségét kivívó Kemál Atatürk tudhatott magáénak. Az említett öt államból négy - értelemszerűen Görögországot leszámítva - határozottan frankofil volt (értsd: magának is szüksége volt a francia támogatásra), vagyis a balkáni kérdésben a görög-ellenes álláspontot képviselte. Ez egyértelműen kizárta a Görögországgal való hosszútávú együttműködést, így a tárgyalások félbeszakadtak.
Azonban a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia két utódállama, valamint Románia elemi érdekének tekintette, hogy az összefogás valamilyen formája mégis létrejöjjön közöttük, s a revizionizmus elleni politikájukhoz is könnyen találtak nagyhatalmi támogatást. A cseh-jugoszláv szerződéskötést hamarosan követte a cseh-román megállapodás, majd 1921. június 7-én zárult a kör a jugoszláv-román konstruktív együttműködésről szóló konvencióról, s ezzel létrejött a Kisantant néven ismert formáció. (Az elnevezés egy korabeli magyar újságírótól ered, aki apró antantnak hívta a formálódó szövetséget.)
Elsődleges politikai céljuk volt a párizs-környéki békeszerződések által teremtett európai status quo fenntartása, vagyis a régió (Magyarország, Bulgária) minden restaurációs törekvésének megakadályozása. A politikai egyetértés azonban nem mutatkozott meg gazdasági téren: a szövetség 17 éves fennállása során a tagországok között mindvégig komoly gazdasági érdekellentétek húzódtak, melyek elsődleges forrása a hasonló áruk értékesítésének ütközéséből adódott. Csehországban a '20-as évek végére látványosan megnőtt az agrárpártok befolyása, s ezek a következő évtizedben politikai hatalomhoz jutva egyre kevésbé vették figyelembe a társországok érdekeit.
Egy ideig azért még törekedtek a minél sikeresebb kooperációra, s ennek jegyében 1933-ban felállították a Gazdasági Tanácsot, székhelyévé három évvel később Prágát nevezték ki. A hármuk között tárgyalásos úton feloldhatatlannak bizonyuló problémákat a régió többi államával kötött kétoldalú szerződésekkel igyekeztek enyhíteni, de a gazdasági világválság hatására a bilaterális megállapodásokat többoldalúvá kellett alakítaniuk. A '30-as évek belpolitikai irányváltása, az erősödő német befolyás, a jugoszláv és román politikai vezetés radikalizálódása tovább mélyítette a meglévő gazdasági ellentétet.
A Kisantant formálisan az 1938. novemberében kihirdetett "első bécsi döntés" és Csehszlovákia feldarabolásával szűnt meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
