Núbiai múmiák árulkodnak a modern kori 'pestisről'

2011. május 25. 08:27

A Szudán északi, illetve Egyiptom déli területének metszéspontján elhelyezkedő núbiai királyságból származó múmiákon végzett vizsgálatok segítségével betekintést nyerhetünk, hogy a környezet emberi kéz által történt megváltoztatása milyen hatással volt a betegségek megszaporodására.

A megvizsgált Wali Halfi-múmiák közül minden negyedik Schistosoma mansoniban szenvedett, amely feltehetően az öntözőtechnikákkal áll összefüggésben. „A prehisztorikus népek esetében általában azt szoktuk mondani, hogy őket a környezet a kegyeibe fogadta, a körülmények pedig adottak voltak” – magyarázta Amber Campbell Hibbs, akinek tanulmánya az American Journal of Physical Anthropology legújabb számában jelent meg. „A dolgozat azonban azt állítja, hogy eleink ugyanúgy képesek voltak környezetük megváltoztatására, mint mi, ami ráadásul hatással volt az egészségükre is” – tette hozzá.

A schistosomiasis (bilharziózis, vérmételybetegség) egy parazitikus fertőzés. Édesvizekben a húgyhólyagból, belekből kiürült férgek petéi kikelnek és megfertőznek bizonyos édesvízi csigafajtákat, amelyekben tovább szaporodnak. A fertőzött csigák sok apró, szabadon úszó lárvát bocsátanak ki, amelyek képesek áthatolni a vízzel érintkező emberi bőrön.

A fertőzés vérszegénységet és krónikus gyulladást okozhat, amely gátolja az emberi növekedést és a kognitív fejlődést, roncsolja a belső szerveket, s megnöveli más betegségek kockázatát. A vérmételybetegség a malária mellett társadalmi-gazdasági szempontból az egyik legpusztítóbb fertőzés a világon.

A Kulubnarti népcsoport 1200 éve élt Núbiában, abban az időben, amikor a Nílus a legmagasabb ponton tetőzött, az öntözés pedig még ismeretlen volt – legalábbis a régészeti bizonyítékok hiánya ezt mutatja. A Wadi Halfa nép ennél jóval délebbre telepedett le, itt a Nílus is alacsonyabb volt, a csatornarendszer pedig a termesztett növények öntözését szolgálta.

A szövetminták elemzése azt mutatja, hogy míg a Kulubnartik között 9, addig a Wali Halfak esetében 25 százalék volt a fertőzöttek aránya. Az öntözőcsatornák által összegyűjtött állóvíz a Schistosoma mansonit terjesztő csigáknak kedvezett. A vérmétely másik fajtáját, a Schistosoma haematobiumot pedig olyan csigák terjesztették, amelyek a szabad folyású, oxigéndúsabb vizekben szeretnek élni.