Hazalátogatott Iovia kincse
2011. május 24. 11:02
A "Iovia" nevet viselő késő római kori létesítmény, úgynevezett belső erőd ásatási munkálataihoz 1981-ben fogtak hozzá a régészek. A Dombóvárhoz, illetve Kapospulához közeli feltárás során rengetek kincs került felszínre, azonban a legnagyobb horderejű leletre újabb tíz évet kellett várni. Most a régészeti szempontból is kuriózumnak számító sisak "hazalátogatott".
1991-ben az alsóhetényi erőd ásatási programjának keretén belül, a kaputól északra, az erődfal oldaltornyainak kutatása során, két összehajtogatott, többrétegű aranyozott ezüstlemez tömb került elő. A tömböket szétfejtve és a lemezeket elemezve egy későrómai, Intercisa III. típusu lovassági vas sisak képe bontakozott ki, majd az egyes borító-lemez töredékek vizsgálata nyomán lehetőség nyílt az eredeti hordozó tárgyak, a sisak alkatrészeinek azonosítására.
A lemezeket durva módszerrel lefejtették a vas sisakot alkotó részdarabokról. Eközben az eredetileg egy-egy darabban levő, ezüstből készített vékony borító lemezek elszakadtak, deformálódtak, majd a nyilvánvalóan értékképzés céljából megszerzett nemes fémet, tömbökké összehajtogatva és laposra kalapálva még további sérüléseket okoztak.
Az aranyozott ezüstlemezek széthajtogatása során elsőként egy rendkívüli lemeztöredék került elő, egy gyűrött állapotában is impozáns, orrvédőt borító lemez, amelyen hátulról domborított keret nélküli Krisztus monogramot azonosítottak. A Krisztus nevét rövidítő chi-rho a görög X (chi) és P (rho) összetételéből alakult ki. Első képi előfordulása Nagy Constantinus, Maxentiussal 312 október 28-án vívott Milvius hídi ütközet előtti csodás jelenésében vált ismertté.
A Kristogram első alkalommal egy Constantinus érmen jelent meg 315 ben. Ezt követően gyorsan elterjedt és számos egyéb hordozón is megjelenik. A 315-ben és később, Constantinus uralkodásának decenalia-ja (tizedik évforduló) alkalmából kiadott érmek sorozataiban is ritka a sisak homlokzatára helyezett krisztus monogram. Az aranyozott ezüst lemezekkel burkolt és díszített Intercisa III. típusába sorolható lovassági vas sisakot az i.sz. 4. század második harmadától az 5. századig használták.
A hetényi sisakon megjelenő orrvédőt burkoló dísz ebben az elhelyezésben egyedülálló a világon és a lemeztöredékek segítségével elkészített sisakrekonstrukció méltán vált több nagy európai múzeum vándor kiállításainak dísztárgyává. A most Dombóváron kiállított késő római kori sisak „párja” a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg, illetve még külföldön lelhető fel hasonló díszsisak, de csak limitált példányszámban. Így elmondható, hogy bizony az alsóhetényi sisak egy igazi kuriózum.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
